Kortyolva iszod a bort, de még élsz,
érett vagy s éretten szólsz, ha ítélsz.
Zavaros korban a rendet hajszolod,
s távoli kertben a rejtélyt szagolod.
A tegnap kertjében, régen eltűntben,
sötétlő multadban, széppé vált bűnben.
Nem is volt bűn e mult, ifjúságod,
hátha a rend kertjét megtalálod.
A holnap kertjében, a képzeletben,
reklámok nélküli békekeretben.
A béke kertjében, te holt leszel,
ámde sírodból a szív felneszel.
Érett vagy, kevés új öröm érhet,
tanyád a késő nyár, az ősz kérked.
Borostás arcodon a ma utüskéje,
napfény szemeden a közel ősz éje.
Forrás: Napkelet 1938. 16. évf. 3. sz. 182. l.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése