Pozsony, 1. Június. 1843.
(3)
Mélyen tisztelt Tekintetes úr!
Örülnék,
- ha sorsom jelenleg bármin is engedne örülnöm, - hogy forró tisztelemet
kijelenthetem, annyival is inkább, minthogy Vachott Sándor Úr által van
szerencséje levelemnek a Tekintetes úr kezeibe jutni. Oh az én sorsom! Mily
szép reményekkel jöttem Pozsonyba, mily kilátásokkal, - és minden, minden oda!
Fekete Gábor nem fogadott be társaságához, mert, midőn ide értem, már
fölösleges számmal voltak tagjai; s így nem maradt egyéb hátra, mint irás által
biztosítani itt maradhatásomat. És most igy vagyok: egész nap irom a Záborszky
által szerkesztett országgyűlési tudósításokat, s a fizetés oly nyomorú, hogy
elég megszereznem mindennapi kenyeremet. S a mellett szemem, mellem gyengűl; s
e száraz foglalkozásnál a múzsa is kerűl. Ily körülmények közt örömest itt
hagynám Pozsonyt, s szinésztársaságot keresnék, bármilyet, csak hogy időmet
tökéletesen el ne vesztegessem; de igy, a mint vagyok, lehetetlen – koldús
vagyok!
Meg
fog a Tekintetes Úr bocsátani, hogy sorsom panaszlásával untatom; de nekem
senkim sincs a világon, senkim, ki előtt bizalommal nyithatnám meg keblemet. –
Itt küldök ismét néhány verset, azon kérelmem ujitásával: hogy velök a
legnagyobb szigorral bánni méltóztassék; ha csak egy van is köztök jó, vagy egy
sincs! Nyugtasson legalább az: hogy rosz munkával nem léptem a világ elé.
Tekintetes Úr tanácsát, miszerint a népdalokat is mértékben írjam, követtem a
„távolból”-lal; aligha sikerrel. – Lisznyayval közelebbről megismerkedtem. –
Mind tens Vörösmarty urnak, mind a Tekintetes Urnak szives indulatába ajánlva
magamat, vagyok
A Tekintetes Urnak
örök
tisztelője
Petőfi Sándor.
Forrás: Dr.Badics
Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése