Első felvonás.
Erdő.
ARNOLD s anyja BERTHA.
BERTHA
Eredj, te púpos!
ARNOLD
Úgy szültél, anyám!
BERTHA
Ijesztő váz! hét gyermekem közül
Te egy idétlen, elvetélt kölyök!
ARNOLD
Bár lennék az s ne látnék napvilágot!
BERTHA
Szivemből szólsz! De minthogy megvagy immár
Eredj munkádra. Hátad bir tehert;
Magasb mint másoké. Siess el innen!
ARNOLD
Ez birja terhét, ah! de szivem is
Birhatja-e azt mit rá halmozol?
Szeretlek s még inkább szerettelek
Anyám! hozzám hasonlót nem szerethet
Viszont e földön mint az, a ki szülte;
Te felnöveltél, most ne ölj meg engem!
BERTHA
Igaz hogy felnöveltelek, mivel
Elsőm valál s nem tudhatám előre
Lesz-e fiam náladnál emberibb,
Kit a természet roszkor alkotott.
Eredj fát szedni!
ARNOLD
Elmegyek, de ha
Majd meghozom, szólj nyájasan velem,
Noha öcséim szépek és vidámak
S fürgék, miként a zerge mellyet üznek;
Emlőd tejét én is magamba szítam.
BERTHA
Miként a süldisznó, melly a tehénből
Éjjel kiszopja tápláló tejét
Hogy a fejő sebhedten s szárazan
Talája tölgyét más nap reggelén.
Öcséidnek ne mondd testvéridet;
S ne hívj anyádnak engem! szültelek
Úgy mint veszett tyúk kígyót költ tojásból.
Ki véled törpe rém! Eredj hamar!
(El.)
ARNOLD
Ah! bármi terhes, megtenném örömmel,
Csak egy nyájas szót várhatnék jutalmul,
S ne szüntelen szidalmat. Mit tegyek?
(Fát vág s egyik kezét
megsérti.)
Ez nap már többé nem dolgozhatom
Oh! átkozott vér, mért folysz olly erősen?
Most kétszeres szidalmak várnak otthon. –
Otthon? Ah! nékem nincsen otthonom;
Nincsen barát s rokon melly üdvözölne!
Alkotva nem vagyok mint más teremtmény,
Hogy osztozhassam játékban s örömben;
S véreznem még is úgy kell mint nekik? –
Bár minden vércsepp kígyót nemzene,
Melly őket marná, mint ők martak engem!
Oh! bár az ördög melly reám hasonlit,
Miként ők gúnyolnak, párját segítné!
Alakjával mért nem birom hatalmát?
Azért mert bennünk a szándék nem egy?
Mivel szülőmnek egy nyájas szava
Megbékéltetne gyülölt életemmel?
De meg kell mosnom e sajgó sebet.
(A forráshoz megy s
lehajol, hogy sebét mossa, de visszaborzad.)
Igazok van! mutatja a természet
Tükrében milly iszonynak alkotott.
Nem nézhetem tovább; alig merek
Gondolni rá, hajh! ocsmány förtelem!
Rút árnyékommal a víz is kicsúfol;
Úgy látszott a sátán ült kútfenéken,
Hogy a szomjas vadat elüzze onnan. –
S tovább is éljek a földnek s magamnak
Terhére és annak gyalázatára
Ki szült? Vér, megkisértelek! Te most
Olly vigan folysz e hitvány karczolásból,
Vajjon nem vinnéd teljesebb folyással
Magaddal porba minden kínomat?
A földnek visszaadni vágyom e
Gyülölt vegyületű atómjait;
Az ős elembe visszatérni készek. –
Bármilly utált féreggé változom,
S bár egy féregvilágot nemzenék,
Csak az megszünjek lenni a mi voltam.
Te kés, vajjon szintúgy elmetszed-e
A természetnek e fonnyadt gyomát,
Rút testemet, e tarka, szép világból,
Miként a fákról a zöld ágakat)
(A földbe üti a kést
hegyével fölfelé.)
Erősen áll, s belé rohanhatok.
Egy végpillantást még e szép világra
Hol nálamnál rútabbat nem hagyok,
S a napra, melly kínomban rám sütött.
Madársereg vígan danol körültem;
Danoljon bár, siratni nem kivánok!
Harsány zenéjök légyen sirharangom,
A hulló lomb s levél emlékem és
E forrás mormogása gyászdalom
Kés, meg ne mozdúlj és fogadj el engem.
(Belé akar rohanni, de
szeme fennakad a forráson, melly buzogni látszik.)
A víz buzog, dagad s nem szél kavarja!
Egy kút buzgása késleltesse sorsom?
Nem az! – De ismét s mintegy földalatti
Erő által szorítva felbugyog.
Mi az? Köd! Vagy mi más?
(A kútból felhú
emelkedik. Míg ő reá bámúl az eloszlik, szálas fekete alak lép ki belőle s
Arnold felé jő.)
ARNOLD
Ki vagy? Beszélj!
Szellem vagy ember?
IDEGEN
Mindkettő talán
Egyben, minő az ember is.
ARNOLD
Alakra
Embernek látszol, ám ördög lehetnél
Talán.
IDEGEN
Sok ember az, minek neveztél,
S akárminek nevezz, igaztalan
Irántok nem leendsz. De hagyjuk ezt!
Meghalni készülsz, rajta hát, siess!
ARNOLD
Szándékomat háborgatá jövésed.
IDEGEN
Mi szándék az, melly háborgatható?
Ha ördög volnék, a minek gyanítál,
Egy percz alatt öngyilkosságod által
Enyém valál, ha meg nem ment jövésem.
ARNOLD
Ha az nem volnál is, de jöttöd ollyan.
IDEGEN
Ha gyakran nem társalkodol vele,
(S méltónak illy hatalmas társra nem
Hihetlek) hogy tudod mikép jön ő?
S alakját a mi illeti, tekints
E kútba és reám: s itélj magad,
Kettőnk közül inkább mellyik hasonlít
A pórnép-hitte lólábú iszonyra.
ARNOLD
Te is csufolni mersz rútságomért?
IDEGEN
Ha a bivalt hasított lábadért,
És hetyke púpodért a gyors tevét
Dicsérném, ezt örömmel hallanák,
S még is mindegyik gyorsabb és erősebb
S hatalmasb mint akár magad, akár
Legszebbike s erősbike nemednek.
A természet megáldott gazdagon;
De abban elhibázta, hogy neked
Embernek adta a mi állaté.
ARNOLD
Add nékem a bivalláb izmait,
Mellyel közel ha látja ellenét
A földet túrja s ég felé hajítja;
Vagy a puszták vitorlátlan hajója
A gyors tevének el nem lankadó
Járását, s eltürendem ördögi
Gúnyod fulánkjait szent nyúgalommal.
IDEGEN
Én megteszem, mit kivánsz.
ARNOLD
Megtehetnéd?
IDEGEN
Talán még többet is, ha kérsz.
ARNOLD
Ne csúfolj!
IDEGEN
Nem csúfolom, kit mindnyájan csufolnak;
Reám nem méltó tréfa volna ez.
Hogy véled emberek nyelvén beszéljek,
(Mert nyelvemet te még nem értenéd)
A rengeteg lakói nem vadásznak,
Nyulat, csak medvét, farkast és oroszlánt,
Kisebb vadat apró polgárnak hagyván,
Melly évben egyszer hagyja el falát,
Hogy tüzhelyére konyha-martalékot
Szerezzen illy veszélytelen vadászat.
Leggyöngébb is téged csufolni mer,
Én gúnylom a leghatalmasabbat.
ARNOLD
Eredj el túlem, nem kerestelek!
IDEGEN
Szándékod hitt el engem! El ne küldj!
Olly könnyen nem térendek vissza, hogy
Segitselek.
ARNOLD
Mikép akarsz segitni?
IDEGEN
Testet cserélni, minthogy a tied
Úgy elbusít; vagy bárminőt kivánsz
Reád ruházni.
ARNOLD
Ördög vagy tehát
Te még is, más lény vélem nem cserélné
Alakját.
IDEGEN
A legszebbeket fogom
Mutatni, mellyek e világon éltek,
S te választhatsz közülök.
ARNOLD
É mi áron?
IDEGEN
Ez furcsa kérdés! Nincs órája még,
Lelkednek üdvét adtad volna értte
Hasonló lenni embertársaidra;
S most késel hősök, külsejét viselni.
ARNOLD
Lelkemnek üdvét áldozzam fel értte?
IDEGEN
Mi lélek lakhatnék, e névre méltó,
Illy rút tetemben?
ARNOLD
Nagyra és magasra
Törekvő az, hajléka bárminő
Legyen, mellyben rabkodni kárhozott.
Mi szerződést kivánsz? Vérrel jegyezzem?
IDEGEN
Tieddel nem.
ARNOLD
Ki máséval tehát?
IDEGEN
Hagyjuk máskorra ezt! Mérsékemet
Méltán csudálhatod; más egyezést
Szabad tetszésednél én nem kivánok,
Sem más kötést tulajdon tetteidnél.
Megegyezel?
ARNOLD
Szavadnál foglak.
IDEGEN
Úgy!
(A forráshoz közeledve
Arnold felé fordúl.)
Véredből néhány cseppet adj.
ARNOLD
Mi czélra?
IDEGEN
E büvös kút vizébe kell vegyítnem
Hogy ekkép teljesedjék a varázsa.
ARNOLD
(Oda nyújtva sebhedt
kezét.)
Vedd minden vérem.
IDEGEN
Egy pár csepp elég!
(Kezébe csepegtet
Arnold véréből s a kútba önti.)
Szépek s hatalmasok
Dicső árnyékai,
Az óra, üt; az úr
S mester parancsa hí!
Kellemmel s délczegen
A kútnak felsznén
Járdaljatok, miként
Ködrém a Hartz hegyén!
Úgy a mint éltetek
Hogy láthasson szemem!
Testét illy kép után
Lehessen képzenem.
Mert úgy kivánja ő,
(Arnolára mutat.)
Mert úgy parancsolom,
Förtelmes termetét
Széppé varázsolom.
Vitézek árnyai
Jertek, felhílak én;
S kik fennragyogtatok
A tudomány egén;
Szellem- vagy harczmezőn
Babéros győztesek,
Hellas vagy Róma nagy
Szülötti jőjetek!
Szépek s hatalmasok
Dicső árnyékai,
Az óra üt; az úr
S mester parancsa hí.
(Különböző alakok
emelkednek a forrásból s egymás után elmennek Arnold és az Idegen előtt.)
ARNOLD
Kit látok?
IDEGEN
A sasorru rómait
Ki győztes ellent nem látott soha,
Sem országot, mit Róma birtokává
Ne tenne, míg végül Rómát magát
Magáévá hódítá fegyvere;
Örökbe hagyván azt nevével együtt
Méltatlanoknak.
ARNOLD
Milly kopasz feje!
Szépség az mit kivánok, hírnevét
Ha meg nem adhatod testével együtt.
IDEGEN
Babérlevél több volt mint haj fején.
Nem tartozol alakját elfogadni;
De én csak külsejét igérhetem.
Hírét keresned s éte vínod illik.
ARNOLD
Fogok, de nem mint majma külsejének.
Ő szép talán, de én szebbet kivánok.
IDEGEN
Kényesb izlésü vagy mint Cató húga,
Mint Brutus anyja s bájos Cleopatra
Ifjonta volt, midőn szerelmi láng
Inkább még szemben mint szivben tanyáz.
De hagyján! Távozzál el árnyalak!
(Julius Caesar alakja
eltünik.)
ARNOLD
Hogyan, ki a világot egykoron
Felforgatá, nyom nélkül tünik el?
IDEGEN
Hibázol, ő nyomul hagyott elég
Sirt és nyomort s örök hirü nevet;
De árnya mellyet láttál nem különb
Mint a tied, csak hosszabb egy araszszal,
S kevesbbé görbe; lássunk másokat!
(Más alak jelenik meg.)
ARNOLD
Ki ez?
IDEGEN
Athén legszebb s vitézebb
Fiát tekintsd.
ARNOLD
Ez kellemesb amannál.
IDEGEN
Ő Clinias fodorhajú fia.
Alakját nem kivánod ölteni?
ARNOLD
Boldog valék ha illyennek születtem.
De ha választhatok, lássunk tovább!
(Alcibiades árnyéka
eltünik s más jön.)
IDEGEN
Nézd most imezt!
ARNOLD
Mi ocsmány barna kép,
Kerek szem, tömpe orr barlangnyi lyukkal,
Lőcslábú, potrohos Sylen-alak!
Jobb volna az maradnom a mi voltam.
IDEGEN
Ő minden lelki szépnek és erénynek
Tökélyét rejté undok külsejében;
S te megveted?
ARNOLD
Ha rút alakja azt is
Megadja, a mi ezt felejteté:
Úgy nem.
IDEGEN
Már ezt igérnem nem lehet.
De megkisértheted s tapasztalandod,
Hogy illy alakban könnyebb azt elérni.
ARNOLD
Én bölcsnek nem születtem; jóllehet
Külsőmmel a természet biztatott,
Hogy az legyek. Tüntesd el őtet is!
IDEGEN
Léggé oszolj, bürök-kehely ivója!
(Socrates árnyéka
eltünik s más jelenik meg.)
ARNOLD
Ki e dicső kép? A göndör szakáll,
A széles homlok s férfias tekintet
Egy Herculest gyaníttat; víg szeme
Azonban inkább a bor istenét
Mint a pokol-szörnyek komor vívóját,
Kit én győzelmes buzgányán pihenve
És megvető ábrázzal képzelek
Azokra kik miatt ő küzködött.
IDEGEN
E férfiú szerelmért a világot
Veszté el egykor.
ARNOLD
Nem kárhoztatom.
Magam koczkára tészem lelkemet;
Mert nem birom, miért ő egy világot
Cserélt.
IDEGEN
Minthogy javallod tetteit,
Vállald alakját.
ARNOLD
Nem; választanom
Szabad, kényes vagyok tehát azért is,
Hogy lássam a hősöknek árnyait
Innenső partján a sötét folyamnak
Mellyen felénk hajtatnak a halál
Biralmából.
IDEGEN
Triumvir, el tehát!
Vár Cleopatra.
(Antonius alakja
eltünik, más jön.)
ARNOLD
Most ki jő felénk?
Alakja félistent mutat; virúló
S tündöklő arcza, színarany haja,
S ha más halandónál magasb nem is,
De halhatatlan báj van termetén
És mondhatatlan kellem; tagjait
Úgy hordja mint a nap sugárait.
Varázsfény ömlik el szép külsején
Mintegy még fényesb belsőből folyó.
Ez is halandó volt-e?
IDEGEN
Kérd a földet,
Maradt-e testéből s a hamveder
Tartósb aranyából csak egy parány is?
ARNOLD
Ki volt nemünk e legdicsőbbike?
IDEGEN
Békében a Göröghon szégyene,
De harczban mennyköve, Demetrius
A városoknak hóditója volt!
ARNOLD
Még többeket!
IDEGEN
El, Lámiád ölébe!
(Demetrius Poliorcetes
árnyéka eltünik, más jelenik meg.)
IDEGEN
Mindjárt szolgálok, púpos kis barátom.
Ha egykor létezettek árnyai
Nem tetszenek, felélesztem neked
A márvány hőseit, míg végre lelked
Új öltönyével megbarátkozik.
ARNOLD
Ennél maradjunk, ezt választom én!
IDEGEN
Izlésedet dicsérem; ő a tenger
Istennőjének istenes fia,
Ősz Peleus nyiratlan gyermeke.
Nézd fényesen hullámzó fürteit
A Sperchiusnak fölszentelteket;
Mint a Pactólus ámbra-habjai
Aranyporon kristályként ömlenek
Fodrítva széltől mint a csermelyár.
S nézd őt magát, miként Polixenával
Oltárnál állott, hő szerelme frigyét.
Kötendő, s bájos mátkáját tekintve
Hector halálán s priamus könyűin
Szivében bánat kelt, tüzszenvedélylyel
Vegyült az édes méla szüz iránt;
S remegve fogta ez gyilkos kezét
Annak, ki bátyját ölte. Nézz reá,
Miként utolszor nézte a görög
Had legvitézebb s legszebb bajnokát,
Midőn felé repült Páris nyila.
ARNOLD
Reá tekintek mintha lelke volnék
Dicső alakját testemül veendő.
IDEGEN
Ezt jól teszed; legrútabbnak csupán
Legszebbel kell cserélni, ha való
Közmondá: A szélsők érintik egymást.
ARNOLD
Siess,nem várhatok tovább!
IDEGEN
Bizony
Olly nyugtalan vagy mint kaczér leány
Tükörnél, melly azt látja a mi nincs,
és még is azt álmodja hogy legyen.
ARNOLD
Sokáig várjak?
IDEGEN
Nem, kár volna várnod!
Csak néhány szót hadd mondjak még előbb.
Tizenkét rőfnyi teste, úgy akarsz-e
Ez apró nemzedék köztt is maradni?
Titánné vagy (canonice beszélvén)
Anák fiává lenni vágyol-e?
ARNOLD
Miért nem?
IDEGEN
Dics, hatalmas
nagyravágyás
törpében legjobban szeretlek én!
Egy góliáthi termetü halandó
Parányi Dáviddá törpülni vágynék,
S te emberkém, világ csudája lenni
Akarsz inkább mint hős. Legyen tehát
A hogy kivánod; ámbár termeted
Hasonlóbb lévén embertársaidhoz
Inkább uralkodhatnék szellemed.
Azonban igy fölkelnek ellened
Mindnyájan s mint új mammuthot vadásznak,
S az átkozott sok álgyú és mozsár
Könnyebben törne rést pánczélodon
Ma, mint a házasságtörő nyila
Őt érte sarkon, mellyet anyja egykor
Felejtett Styx vizébe mártani.
ARNOLD
Alkoss tehát mint jónak gondolod.
IDEGEN
Olly szép leendsz mint ő, szint olly erős,
Szint olly –
ARNOLD
Nem kérek bátor szellemet!
A rút mindenkor bátor s vakmerő.
Szellemben s szívben társait felül-
Haladni készti a természet őt;
Ösztönzik őt ügyetlen tagjai,
Hogy az legyen mivé más nem lehet
Mindenben a mit ő szintén elérhet;
Pótolván a természet mostoha
Fukarságát. Igy néha hősi tettel
Nyervén meg a szerencse kegymosolyát
Mint sánta Timur a tatár vitéz.
IDEGEN
Mi bölcs beszéd ez! Nem kétlem tehát,
Mint eddig voltál úgy akarsz maradni.
A képet eltüntessem melly után
Húsod s lelked burokját alkotandám?
e nélkül is szint olly nagy tetteket
Mívelhetsz.
ARNOLD
Hogy ha jobbra változást
Nem igérél, utat tört volna lelkem
Magának a rútság kétségbe ejtő,
Nyomasztó és csüggesztő terhe mellett,
Melly bércz gyanánt ül szívemen, miként a
Púp vállamon; mint rút vakandturás
Szebb s boldogabb embertársim szemében.
Azon nemnek kecsét, melly képe minden
Szépnek s gyönyörnek, a mit itt e földön
S azon túl ösmerünk és álmodunk,
Lemondás bús sohajjával tekintvén
Elfojtanék minden szerelmi ösztönt.
Undok terhem miatt örök magányra
Kárhozva, nem keresnék én soha
Viszonszerelmet érező szivemnek.
S ezt mind eltürhetém, ha csak szülöm
El nem taszit magától; medve nő
Kölykének formát ad gondos nyalással,
Anyám utálta orvosolhatatlan
Rútságomat. Bár inkább spártai
Szokásra vesztemül tett volna ki,
Midőn nem ösmertem még szenvedélyt!
Most földgöröngy, egy boldog semmi volnék.
De igy is mint legundokabb s utólsó
Halandó, a mit csak vas türelem
És rettenetlen bátorság tehet,
Mint más reám hasonlót, engem is
Csudált hőssé emelhetett talán.
Imént valék éltemnek mestere,
És azt elhagyni kész, s ki arra képes
Mindegyiknek, ki halni fél, ura.
IDEGEN
Válaszsz közülök a mi vagy s lehetsz.
ARNOLD
Már választottam; fényesebb jövendőt
Nyitál szememnek, szümnek édesebbet. –
Mint most vagyok bámultatnám talán,
Tiszteltetném, szerettetném azoktól,
Kik nincsenek köröttem, kiktől én
Nem is kivánom, hogy szeressenek.
Minthogy választást engedtél nekem,
Imezt választom. Öltsd reám hamar!
IDEGEN
S mifélét öltsek én magam?
ARNOLD
Bizonynyal
Hatalmad lévén a legszebbiket,
Pelidesnél kecsesbet még, talán
Azét ki őt megölte, Párisét,
Vagy még dicsőbbet, költök istenéét
Mellynek mindegyik tagja költemény.
IDEGEN
Kevésbbel is beérem; változást
Azonban én is kedvelek.
ARNOLD
Sötét
Arczod, de termeted nem disztelen.
IDEGEN
Ha kivánnám fehérebbé lehetnék,
De mindig a sötét barátja voltam.
Derék szín, nem pirúl el szégyenében
S a félelemben nem halványodik.
De már elég sokáig hordom ezt,
S most inkább vállalandom testedet.
ARNOLD
Mit? az enyémet?
IDEGEN
Azt. Thetis fiával
Cseréltél, én pedig veled fogok,
Anyád Berthának útált magzatával.
Mindegyiknek saját izlése van,
Neked s nekem külön.
ARNOLD
Siess, siess!
(Az idegen agyagot
vesz s azt a gyepen alakká gyúrja. Ez alatt Achilles árnyékához szól.)
Thetis bajnok gyermekének
Árnya bájos és dicső!
Melly Trójának síkján alszol,
Hol ma fü és dudva nő.
Rőt agyagból gyúrva képed
S életet lehellve rá,
Annak majmolom hatalmát,
Melly Ádámot alkotá.
Föld! piros légy fényes arczán,
Hogy viruljon mint kora
Nyáron nap hevétöl
nyiló
Rózsa gyöngéd bimbaja.
Légy szemévé kék ibolya!
S mellyet napsugár hevit,
Víz, mint vére járjad által
Teste izmos tagjait!
Jáczintszál te légy hajává!
Hosszu fürtű szép haja;
Homlokán s vállán lebegej, mint
Ágon a szél ingata!
Márvány a szirtről szakasztlak,
Hogy te légy kemény szive;
És szavának édes hangja
A madárnak éneke!
Húsa legtisztább agyag lesz,
Mellyben liliom-gyökér
Megfoganzott, s mellyet éjjel
Leggyöngédebb harmat ér.
Bárminő halandó lénynél
Fürgébbek gyors tagjai;
S fényesebbet szem ne lásson
Mint tündöklő arczai.
Most vegyüljetek köröttem
Egybegyüjtött elemek;
Halljátok szavam, parancsom!
Munkában segítsetek!
Életet gyújts e tetemben
Tiszte fényü napsugár!
Kész! s teremtmények sorában
Polczát elfoglalta már.
(A bűvös versek alatt
Arnold eszmélet nélkül lerogy, lelke Achilles testébe száll, melly a földről
felemelkedik, míg árnyéka részenkint azalatt eltünt, a mint az alak agyagból
elkészült.)
ARNOLD (új alakjában)
Csak most érezlek élet! Most nekem
Szeretnem és szerettetnem lehet!
IDEGEN
Kié lesz lelked elhagyott ruhája?
E bércznyi púp s göröngyös termeted,
Mellyet viseltél, melly eddig valál?
ARNOLD
Kevés gondom reá; táplálatúl
Itt farkasoknak s ölyveknek hagyom.
IDEGEN
Attól ha nem rémülnek el, jele
Hogy béke van s nagy a dögök hiánya.
ARNOLD
Hagyjuk csak itt, akármi lesz belőle.
IDEGEN
Ez méltatlan, hálátlan gondolat!
Akármi rút, lelked hajléka volt.
ARNOLD
Miként szemétdomb rejt gyémántkövet,
Melly most aranyba foglaltan ragyog.
IDEGEN
Ha új formát adtam neked, cserében
Történhetett csupán, rabolva nem.
Az, a ki embert nő segélye nélkül
Csinál, előjogát nem engedi
Kontárnak; és az ördög elvihet
De nem csinálhat embert ; jóllehet
Ekkép a munka díját ő aratja.
Ezért bárkit találnunk kell, hogy ezt
Az elhagyott testet magára öltse.
ARNOLD
De ezt ki tenné?
IDEGEN
Nem tudom; tehát
Majd én fogom.
ARNOLD
Magad?
IDEGEN
Igértem ezt,
Midőn lelked nem lakta még jelen
Dicső szállását.
ARNOLD
Most emlékezem!
A boldog változás mindent felejtet
Velem.
IDEGEN
Néhány percz múlva szinte az
Leszek, mi voltál, s árnyékod gyanánt
Mögötted látandod magad ezentúl.
ARNOLD
Bár megkimélnél ezzel!
IDEGEN
Nem lehet.
Az lévén a mi vagy már látni sem
Birod mi voltál?
ARNOLD
Úgy legyen tehát!
IDEGEN
(Arnoldnak a földön
fekvő előbbi alakjához fordulva.)
Por, lélektelen! noha
Ember nem választana;
Testemül, ocsmány alak!
Szellem én, választalak.
Por vagy, és szellemnek egy,
Bárminő portestbe megy.
Tüz! melly nélkül
nincs ki éljen;
Tüz! a mellyben
sincs mi éljen;
Mint a tüzgyik s kárhozott
Lélek, melly már nem remélhet
Üdvöt és bocsánatot;
Szomja el nem oltható,
S egy vízcsepp enyhitne bár,
Kérlelhetlen a biró.
Zord elem! mellyben nem élhet
Semmi; féreg hal madár
Percz alatt megsemmisül:
Mert emészti a tüzár;
A meg nem haló kígyó
Élvén benned egyedül.
Tüz! az embert védő s rontó,
A világot tartó s bontó
Most segíts, erős elem!
Ebbe éltet öntenem.
(Arnold tetemére mutat.)
Merevült hideg tetem,
Új életre költelek! –
Szikra láng repülj belé!
S ő ismét az életé;
Ámde lelke én leszek.
(Bolygótűz repül elő s a holt tetem homlokára száll; az
idegen eltünik s a test feltámad.)
ARNOLD
Hah! förtelem!
IDEGEN (új alakjában)
Hogyan? Te reszketsz?
ARNOLD
Borzadok!
De merre tünt a test mellyet viseltél?
IDEGEN
Az árnyaknak honába. Most azonban
Élök földjét tapodván, merre menjünk?
ARNOLD
Kell hogy társam maradj?
IDEGEN
Miért ne? Néha
Magadnál jobbnak roszabb társa jut.
ARNOLD
Magamnál jobbnak!
IDEGEN
Ho! Már büszke vagy
Az új alakra és hálátlan is?
Örvendek! Látom hogy gyorsan haladsz.
Két változás egy percz alatt! Te már
Jártas vagy a világ vert útjain!
De türj el engem! Szükséges leszen
Reám vándorpályádon. Jersze! Mondd
Hová fordúljunk?
ARNOLD
Hol legnépesebb,
Legsürübb a világ; hatásiban
Hogy lássam azt.
IDEGEN
Azaz hol háború
És asszony munkás; lássuk hát hová!
Olasz- spanyol- az új atlanti földre?
A szerecsen népségü Africába? –
Nehéz a választás; egész fajod
Egymásnak keblét tépi, mint szokása.
ARNOLD
Rómáról hallottam nagy dolgokat.
IDEGEN
Jól választottál! Jobban nem lehetne
Mióta Sodoma megsemmisült.
Hatáskör lesz elég, a tér szabad.
Frank, hun s a vandalok spanyol faja
Véres játékra keltek a világ
Kertjének napfényü vidékein.
ARNOLD
Miképen útazunk?
IDEGEN
Vitéz lovag
Módjára, gyors tűzvérű méneken.
Mióta Phaëton a Po vizébe
Bukott, senkit nem vittek jobb lovak.
Apródjaim!
(Két apród lép fel
négy fekete lovat vezetve.)
ARNOLD
Felséges állatok!
IDEGEN
Nemesb vérüek mint Arábia
S a leghiresb berberfaj ivadéka.
ARNOLD
A léget mintha égetné kevély
Orrukból fútt tüzes lehelletök.
És a sörény körül, mint fénybogár,
Tüz szikrák bolyganak, miként legyek
Alkonyban szoktak más lovak körül.
IDEGEN
Uram! mindnyájan szolgáid leszünk.
De lóra most.
ARNOLD
E fekete szemü
Apródokat minek nevezzem én?
IDEGEN
Ha úgy tetszik, kereszteld meg magad.
ARNOLD
Mi szépek! nem lehetnek ördögök!
IDEGEN
Igazság! Mindig rút az ördög és
Jelen szépséged is nem ördögi!
ARNOLD
Emezt arany kürtjével s fényesen
Virúló arczával Huon nevén
Hívom, mert ollyan mint ama kecses
Fiú, ki a ligetben elveszett,
S maig meg nem került; e másikat,
Ki nem mosolyg, gondolkozóbb amannál,
S komoly de tiszta mint a csillagéj,
Memnon legyen, mint a csudás
szobor,
Melly hangos dalnokká válik naponnan.
S neked mi a neved?
IDEGEN
Ezer nevem van
S tulajdonságom tán két annyi még.
De minthogy most embertetembe bújtam,
Magamnak is embernevet veszek.
ARNOLD
Bizonynyal emberibbet mint e rút
Alak, melly egykoron enyém vala.
IDEGEN
Nevezz Caesarnak.
ARNOLD
E név a világé,
S azé volt a kit a világ uralt.
IDEGEN
Azért is illő hogy Sátán viselje,
Ha álruhában jár; s annak hiszesz te!
ARNOLD
Legyen tehát Caesar neved! Magamnak
Ezentúl is Arnold nevem maradjon.
CAESAR
Adjunk melléje egy kis czimet is.
Gróf Arnold jobban hangzik s egy szerelmi
Levél alatt szebben fog díszleni.
ARNOLD
Mondd inkább harczi rendelés alatt.
CAESAR (énekel)
Sötét lovam tombolva fú
S a port tapossa mérgesen;
Nincsen csikó arab fajú
Melly jobban tudná kit viszen.
El nem fárad a hegyen;
Annak csúcsán nem pihen,
El nem lankad a mocsárban,
Nem merül el a vizárban;
Róna pusztán szélsebes,
Szomjan forrást nem keres;
Nyer midőn versenyt szalad,
Harczmorajban nem riad;
Lábát nem sántítja kő
S el nem rontja út s idő.
Ép ha áll és ép ha jár,
Gyorsabb mint a griffmadár,
Lába mint a szárny repül,
Boldog a ki rajta ül.
Suhanjunk el hegy völgy felett
Vigan kergessük a szelet.
Az Alpesektől Kaukázig halad
Tüzes csikóm egy kurta percz alatt.
(Lóra ülnek és
eltünnek.)
Forrás: Budapesti Árvizkönyv 3. kötet. Szerkeszti B. Eötvös
József. Pesten, kiadja Heckenast Gusztáv 1840.
