2022. jan. 15.

Z.: Holdvilág

 

(Hugo Victor Orientales-jaiból.)

 

Per amica silentia lunae.

VIRGILIUS.

 

Vidáman lejt a hold tenger hullámain.

Lenéz – a szellőnek tárván ki ablakát. –

A szép sultana s hab mosván fényes lakát

Ezüst tajt csillog a sziget szög partjain.

 

Kezéböl ejti a rezgö guitárt, figyel:

Mi tompa zaj idéz siket viszhangokat? –

Török hajó-e melly a cosi partokat

Elhagyta, s a vizet verdesve jár közel?

 

Vagy is fürdő sirály a tengert úszsza be

Vízcseppek gyöngy gyanánt ragyogván szárnyain?

Vagy élesen süvít a légben holmi Djihn*

 S a tornyoknak falát tengerbe dobja le?

 

Tengert mi bolygat a serail tövében itt?

Nem habtól ringatott madár, sem fal köve

Sem lomha gálya melly evezve mászsza be

Mértékelt hangon a hullámok téreit.

 

Telt zsákok úsznak ott a tenger sikjain.

Mi az, mi bennök olly keservesen zokog,

És embertest gyanánt vonaglólag mozog? - -

Vidáman lejt a hold tenger hullámain!

 

(* Keleti rém.)


Forrás: Budapesti Árvizkönyv 3. kötet. Szerkeszti B. Eötvös József. Pesten, kiadja Heckenast Gusztáv 1840.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése