(Hugo Victor Orientales-jaiból.)
Per amica silentia lunae.
VIRGILIUS.
Vidáman lejt a hold tenger hullámain.
Lenéz – a szellőnek tárván ki ablakát. –
A szép sultana s hab mosván fényes lakát
Ezüst tajt csillog a sziget szög partjain.
Kezéböl ejti a rezgö guitárt, figyel:
Mi tompa zaj idéz siket viszhangokat? –
Török hajó-e melly a cosi partokat
Elhagyta, s a vizet verdesve jár közel?
Vagy is fürdő sirály a tengert úszsza be
Vízcseppek gyöngy gyanánt ragyogván szárnyain?
Vagy élesen süvít a légben holmi Djihn*
S a tornyoknak falát
tengerbe dobja le?
Tengert mi bolygat a serail tövében itt?
Nem habtól ringatott madár, sem fal köve
Sem lomha gálya melly evezve mászsza be
Mértékelt hangon a hullámok téreit.
Telt zsákok úsznak ott a tenger sikjain.
Mi az, mi bennök olly keservesen zokog,
És embertest gyanánt vonaglólag mozog? - -
Vidáman lejt a hold tenger hullámain!
(* Keleti rém.)
Forrás: Budapesti Árvizkönyv 3. kötet. Szerkeszti B. Eötvös
József. Pesten, kiadja Heckenast Gusztáv 1840.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése