2022. jan. 15.

Lukács Móricz: Lord Byron elváltoztatott idomtalanjából (töredék)

  


Első felvonás.

Erdő.

 

ARNOLD s anyja BERTHA.

 

BERTHA

Eredj, te púpos!

 

ARNOLD

Úgy szültél, anyám!

 

BERTHA

Ijesztő váz! hét gyermekem közül

Te egy idétlen, elvetélt kölyök!

 

ARNOLD

Bár lennék az s ne látnék napvilágot!

 

BERTHA

Szivemből szólsz! De minthogy megvagy immár

Eredj munkádra. Hátad bir tehert;

Magasb mint másoké. Siess el innen!

 

ARNOLD

Ez birja terhét, ah! de szivem is

Birhatja-e azt mit rá halmozol?

Szeretlek s még inkább szerettelek

Anyám! hozzám hasonlót nem szerethet

Viszont e földön mint az, a ki szülte;

Te felnöveltél, most ne ölj meg engem!

 

BERTHA

Igaz hogy felnöveltelek, mivel

Elsőm valál s nem tudhatám előre

Lesz-e fiam náladnál emberibb,

Kit a természet roszkor alkotott.

Eredj fát szedni!

 

ARNOLD

Elmegyek, de ha

Majd meghozom, szólj nyájasan velem,

Noha öcséim szépek és vidámak

S fürgék, miként a zerge mellyet üznek;

Emlőd tejét én is magamba szítam.

 

BERTHA

Miként a süldisznó, melly a tehénből

Éjjel kiszopja tápláló tejét

Hogy a fejő sebhedten s szárazan

Talája tölgyét más nap reggelén.

Öcséidnek ne mondd testvéridet;

S ne hívj anyádnak engem! szültelek

Úgy mint veszett tyúk kígyót költ tojásból.

Ki véled törpe rém! Eredj hamar!

(El.)

 

ARNOLD

Ah! bármi terhes, megtenném örömmel,

Csak egy nyájas szót várhatnék jutalmul,

S ne szüntelen szidalmat. Mit tegyek?

(Fát vág s egyik kezét megsérti.)

Ez nap már többé nem dolgozhatom

Oh! átkozott vér, mért folysz olly erősen?

Most kétszeres szidalmak várnak otthon. –

Otthon? Ah! nékem nincsen otthonom;

Nincsen barát s rokon melly üdvözölne!

Alkotva nem vagyok mint más teremtmény,

Hogy osztozhassam játékban s örömben;

S véreznem még is úgy kell mint nekik? –

Bár minden vércsepp kígyót nemzene,

Melly őket marná, mint ők martak engem!

Oh! bár az ördög melly reám hasonlit,

Miként ők gúnyolnak, párját segítné!

Alakjával mért nem birom hatalmát?

Azért mert bennünk a szándék nem egy?

Mivel szülőmnek egy nyájas szava

Megbékéltetne gyülölt életemmel?

De meg kell mosnom e sajgó sebet.

(A forráshoz megy s lehajol, hogy sebét mossa, de visszaborzad.)

Igazok van! mutatja a természet

Tükrében milly iszonynak alkotott.

Nem nézhetem tovább; alig merek

Gondolni rá, hajh! ocsmány förtelem!

Rút árnyékommal a víz is kicsúfol;

Úgy látszott a sátán ült kútfenéken,

Hogy a szomjas vadat elüzze onnan. –

S tovább is éljek a földnek s magamnak

Terhére és annak gyalázatára

Ki szült? Vér, megkisértelek! Te most

Olly vigan folysz e hitvány karczolásból,

Vajjon nem vinnéd teljesebb folyással

Magaddal porba minden kínomat?

A földnek visszaadni vágyom e

Gyülölt vegyületű atómjait;

Az ős elembe visszatérni készek. –

Bármilly utált féreggé változom,

S bár egy féregvilágot nemzenék,

Csak az megszünjek lenni a mi voltam.

Te kés, vajjon szintúgy elmetszed-e

A természetnek e fonnyadt gyomát,

Rút testemet, e tarka, szép világból,

Miként a fákról a zöld ágakat)

(A földbe üti a kést hegyével fölfelé.)

Erősen áll, s belé rohanhatok.

Egy végpillantást még e szép világra

Hol nálamnál rútabbat nem hagyok,

S a napra, melly kínomban rám sütött.

Madársereg vígan danol körültem;

Danoljon bár, siratni nem kivánok!

Harsány zenéjök légyen sirharangom,

A hulló lomb s levél emlékem és

E forrás mormogása gyászdalom

Kés, meg ne mozdúlj és fogadj el engem.

(Belé akar rohanni, de szeme fennakad a forráson, melly buzogni látszik.)

A víz buzog, dagad s nem szél kavarja!

Egy kút buzgása késleltesse sorsom?

Nem az! – De ismét s mintegy földalatti

Erő által szorítva felbugyog.

Mi az? Köd! Vagy mi más?

(A kútból felhú emelkedik. Míg ő reá bámúl az eloszlik, szálas fekete alak lép ki belőle s Arnold felé jő.)

 

ARNOLD

Ki vagy? Beszélj!

Szellem vagy ember?

 

IDEGEN

Mindkettő talán

Egyben, minő az ember is.

 

ARNOLD

Alakra

Embernek látszol, ám ördög lehetnél

Talán.

 

IDEGEN

Sok ember az, minek neveztél,

S akárminek nevezz, igaztalan

Irántok nem leendsz. De hagyjuk ezt!

Meghalni készülsz, rajta hát, siess!

 

ARNOLD

Szándékomat háborgatá jövésed.

 

IDEGEN

Mi szándék az, melly háborgatható?

Ha ördög volnék, a minek gyanítál,

Egy percz alatt öngyilkosságod által

Enyém valál, ha meg nem ment jövésem.

 

ARNOLD

Ha az nem volnál is, de jöttöd ollyan.

 

IDEGEN

Ha gyakran nem társalkodol vele,

(S méltónak illy hatalmas társra nem

Hihetlek) hogy tudod mikép jön ő?

S alakját a mi illeti, tekints

E kútba és reám: s itélj magad,

Kettőnk közül inkább mellyik hasonlít

A pórnép-hitte lólábú iszonyra.

 

ARNOLD

Te is csufolni mersz rútságomért?

 

IDEGEN

Ha a bivalt hasított lábadért,

És hetyke púpodért a gyors tevét

Dicsérném, ezt örömmel hallanák,

S még is mindegyik gyorsabb és erősebb

S hatalmasb mint akár magad, akár

Legszebbike s erősbike nemednek.

A természet megáldott gazdagon;

De abban elhibázta, hogy neked

Embernek adta a mi állaté.

 

ARNOLD

Add nékem a bivalláb izmait,

Mellyel közel ha látja ellenét

A földet túrja s ég felé hajítja;

Vagy a puszták vitorlátlan hajója

A gyors tevének el nem lankadó

Járását, s eltürendem ördögi

Gúnyod fulánkjait szent nyúgalommal.

 

IDEGEN

Én megteszem, mit kivánsz.

 

ARNOLD

Megtehetnéd?

 

IDEGEN

Talán még többet is, ha kérsz.

 

ARNOLD

Ne csúfolj!

 

IDEGEN

Nem csúfolom, kit mindnyájan csufolnak;

Reám nem méltó tréfa volna ez.

Hogy véled emberek nyelvén beszéljek,

(Mert nyelvemet te még nem értenéd)

A rengeteg lakói nem vadásznak,

Nyulat, csak medvét, farkast és oroszlánt,

Kisebb vadat apró polgárnak hagyván,

Melly évben egyszer hagyja el falát,

Hogy tüzhelyére konyha-martalékot

Szerezzen illy veszélytelen vadászat.

Leggyöngébb is téged csufolni mer,

Én gúnylom a leghatalmasabbat.

 

ARNOLD

Eredj el túlem, nem kerestelek!

 

IDEGEN

Szándékod hitt el engem! El ne küldj!

Olly könnyen nem térendek vissza, hogy

Segitselek.

 

ARNOLD

Mikép akarsz segitni?

 

IDEGEN

Testet cserélni, minthogy a tied

Úgy elbusít; vagy bárminőt kivánsz

Reád ruházni.

 

ARNOLD

Ördög vagy tehát

Te még is, más lény vélem nem cserélné

Alakját.

 

IDEGEN

A legszebbeket fogom

Mutatni, mellyek e világon éltek,

S te választhatsz közülök.

 

ARNOLD

É mi áron?

 

IDEGEN

Ez furcsa kérdés! Nincs órája még,

Lelkednek üdvét adtad volna értte

Hasonló lenni embertársaidra;

S most késel hősök, külsejét viselni.

 

ARNOLD

Lelkemnek üdvét áldozzam fel értte?

 

IDEGEN

Mi lélek lakhatnék, e névre méltó,

Illy rút tetemben?

 

ARNOLD

Nagyra és magasra

Törekvő az, hajléka bárminő

Legyen, mellyben rabkodni kárhozott.

Mi szerződést kivánsz? Vérrel jegyezzem?

 

IDEGEN

Tieddel nem.

 

ARNOLD

Ki máséval tehát?

 

IDEGEN

Hagyjuk máskorra ezt! Mérsékemet

Méltán csudálhatod; más egyezést

Szabad tetszésednél én nem kivánok,

Sem más kötést tulajdon tetteidnél.

Megegyezel?

 

ARNOLD

Szavadnál foglak.

 

IDEGEN

Úgy!

(A forráshoz közeledve Arnold felé fordúl.)

Véredből néhány cseppet adj.

 

ARNOLD

Mi czélra?

 

IDEGEN

E büvös kút vizébe kell vegyítnem

Hogy ekkép teljesedjék a varázsa.

 

ARNOLD

(Oda nyújtva sebhedt kezét.)

Vedd minden vérem.

 

IDEGEN

Egy pár csepp elég!

(Kezébe csepegtet Arnold véréből s a kútba önti.)

Szépek s hatalmasok

Dicső árnyékai,

Az óra, üt; az úr

S mester parancsa hí!

 

Kellemmel s délczegen

A kútnak felsznén

Járdaljatok, miként

Ködrém a Hartz hegyén!

 

Úgy a mint éltetek

Hogy láthasson szemem!

Testét illy kép után

Lehessen képzenem.

 

Mert úgy kivánja ő,

(Arnolára mutat.)

Mert úgy parancsolom,

Förtelmes termetét

Széppé varázsolom.

 

Vitézek árnyai

Jertek, felhílak én;

S kik fennragyogtatok

A tudomány egén;

 

Szellem- vagy harczmezőn

Babéros győztesek,

Hellas vagy Róma nagy

Szülötti jőjetek!

 

Szépek s hatalmasok

Dicső árnyékai,

Az óra üt; az úr

S mester parancsa hí.

(Különböző alakok emelkednek a forrásból s egymás után elmennek Arnold és az Idegen előtt.)

 

ARNOLD

Kit látok?

 

IDEGEN

A sasorru rómait

Ki győztes ellent nem látott soha,

Sem országot, mit Róma birtokává

Ne tenne, míg végül Rómát magát

Magáévá hódítá fegyvere;

Örökbe hagyván azt nevével együtt

Méltatlanoknak.

 

ARNOLD

Milly kopasz feje!

Szépség az mit kivánok, hírnevét

Ha meg nem adhatod testével együtt.

 

IDEGEN

Babérlevél több volt mint haj fején.

Nem tartozol alakját elfogadni;

De én csak külsejét igérhetem.

Hírét keresned s éte vínod illik.

 

ARNOLD

Fogok, de nem mint majma külsejének.

Ő szép talán, de én szebbet kivánok.

 

IDEGEN

Kényesb izlésü vagy mint Cató húga,

Mint Brutus anyja s bájos Cleopatra

Ifjonta volt, midőn szerelmi láng

Inkább még szemben mint szivben tanyáz.

De hagyján! Távozzál el árnyalak!

(Julius Caesar alakja eltünik.)

 

ARNOLD

Hogyan, ki a világot egykoron

Felforgatá, nyom nélkül tünik el?

 

IDEGEN

Hibázol, ő nyomul hagyott elég

Sirt és nyomort s örök hirü nevet;

De árnya mellyet láttál nem különb

Mint a tied, csak hosszabb egy araszszal,

S kevesbbé görbe; lássunk másokat!

(Más alak jelenik meg.)

 

ARNOLD

Ki ez?

 

IDEGEN

Athén legszebb s vitézebb

Fiát tekintsd.

 

ARNOLD

Ez kellemesb amannál.

 

IDEGEN

Ő Clinias fodorhajú fia.

Alakját nem kivánod ölteni?

 

ARNOLD

Boldog valék ha illyennek születtem.

De ha választhatok, lássunk tovább!

(Alcibiades árnyéka eltünik s más jön.)

 

IDEGEN

Nézd most imezt!

 

ARNOLD

Mi ocsmány barna kép,

Kerek szem, tömpe orr barlangnyi lyukkal,

Lőcslábú, potrohos Sylen-alak!

Jobb volna az maradnom a mi voltam.

 

IDEGEN

Ő minden lelki szépnek és erénynek

Tökélyét rejté undok külsejében;

S te megveted?

 

ARNOLD

Ha rút alakja azt is

Megadja, a mi ezt felejteté:

Úgy nem.

 

IDEGEN

Már ezt igérnem nem lehet.

De megkisértheted s tapasztalandod,

Hogy illy alakban könnyebb azt elérni.

 

ARNOLD

Én bölcsnek nem születtem; jóllehet

Külsőmmel a természet biztatott,

Hogy az legyek. Tüntesd el őtet is!

 

IDEGEN

Léggé oszolj, bürök-kehely ivója!

(Socrates árnyéka eltünik s más jelenik meg.)

 

ARNOLD

Ki e dicső kép? A göndör szakáll,

A széles homlok s férfias tekintet

Egy Herculest gyaníttat; víg szeme

Azonban inkább a bor istenét

Mint a pokol-szörnyek komor vívóját,

Kit én győzelmes buzgányán pihenve

És megvető ábrázzal képzelek

Azokra kik miatt ő küzködött.

 

IDEGEN

E férfiú szerelmért a világot

Veszté el egykor.

 

ARNOLD

Nem kárhoztatom.

Magam koczkára tészem lelkemet;

Mert nem birom, miért ő egy világot

Cserélt.

 

IDEGEN

Minthogy javallod tetteit,

Vállald alakját.

 

ARNOLD

Nem; választanom

Szabad, kényes vagyok tehát azért is,

Hogy lássam a hősöknek árnyait

Innenső partján a sötét folyamnak

Mellyen felénk hajtatnak a halál

Biralmából.

 

IDEGEN

Triumvir, el tehát!

Vár Cleopatra.

(Antonius alakja eltünik, más jön.)

 

ARNOLD

Most ki jő felénk?

Alakja félistent mutat; virúló

S tündöklő arcza, színarany haja,

S ha más halandónál magasb nem is,

De halhatatlan báj van termetén

És mondhatatlan kellem; tagjait

Úgy hordja mint a nap sugárait.

Varázsfény ömlik el szép külsején

Mintegy még fényesb belsőből folyó.

Ez is halandó volt-e?

 

IDEGEN

Kérd a földet,

Maradt-e testéből s a hamveder

Tartósb aranyából csak egy parány is?

 

ARNOLD

Ki volt nemünk e legdicsőbbike?

 

IDEGEN

Békében a Göröghon szégyene,

De harczban mennyköve, Demetrius

A városoknak hóditója volt!

 

ARNOLD

Még többeket!

 

IDEGEN

El, Lámiád ölébe!

(Demetrius Poliorcetes árnyéka eltünik, más jelenik meg.)

 

IDEGEN

Mindjárt szolgálok, púpos kis barátom.

Ha egykor létezettek árnyai

Nem tetszenek, felélesztem neked

A márvány hőseit, míg végre lelked

Új öltönyével megbarátkozik.

 

ARNOLD

Ennél maradjunk, ezt választom én!

 

IDEGEN

Izlésedet dicsérem; ő a tenger

Istennőjének istenes fia,

Ősz Peleus nyiratlan gyermeke.

Nézd fényesen hullámzó fürteit

A Sperchiusnak fölszentelteket;

Mint a Pactólus ámbra-habjai

Aranyporon kristályként ömlenek

Fodrítva széltől mint a csermelyár.

S nézd őt magát, miként Polixenával

Oltárnál állott, hő szerelme frigyét.

Kötendő, s bájos mátkáját tekintve

Hector halálán s priamus könyűin

Szivében bánat kelt, tüzszenvedélylyel

Vegyült az édes méla szüz iránt;

S remegve fogta ez gyilkos kezét

Annak, ki bátyját ölte. Nézz reá,

Miként utolszor nézte a görög

Had legvitézebb s legszebb bajnokát,

Midőn felé repült Páris nyila.

 

ARNOLD

Reá tekintek mintha lelke volnék

Dicső alakját testemül veendő.

 

IDEGEN

Ezt jól teszed; legrútabbnak csupán

Legszebbel kell cserélni, ha való

Közmondá: A szélsők érintik egymást.

 

ARNOLD

Siess,nem várhatok tovább!

 

IDEGEN

Bizony

Olly nyugtalan vagy mint kaczér leány

Tükörnél, melly azt látja a mi nincs,

és még is azt álmodja hogy legyen.

 

ARNOLD

Sokáig várjak?

 

IDEGEN

Nem, kár volna várnod!

Csak néhány szót hadd mondjak még előbb.

Tizenkét rőfnyi teste, úgy akarsz-e

Ez apró nemzedék köztt is maradni?

Titánné vagy (canonice beszélvén)

Anák fiává lenni vágyol-e?

 

ARNOLD

Miért nem?

 

IDEGEN

Dics,  hatalmas nagyravágyás

törpében legjobban szeretlek én!

Egy góliáthi termetü halandó

Parányi Dáviddá törpülni vágynék,

S te emberkém, világ csudája lenni

Akarsz inkább mint hős. Legyen tehát

A hogy kivánod; ámbár termeted

Hasonlóbb lévén embertársaidhoz

Inkább uralkodhatnék szellemed.

Azonban igy fölkelnek ellened

Mindnyájan s mint új mammuthot vadásznak,

S az átkozott sok álgyú és mozsár

Könnyebben törne rést pánczélodon

Ma, mint a házasságtörő nyila

Őt érte sarkon, mellyet anyja egykor

Felejtett Styx vizébe mártani.

 

ARNOLD

Alkoss tehát mint jónak gondolod.

 

IDEGEN

Olly szép leendsz mint ő, szint olly erős,

Szint olly –

 

ARNOLD

Nem kérek bátor szellemet!

A rút mindenkor bátor s vakmerő.

Szellemben s szívben társait felül-

Haladni készti a természet őt;

Ösztönzik őt ügyetlen tagjai,

Hogy az legyen mivé más nem lehet

Mindenben a mit ő szintén elérhet;

Pótolván a természet mostoha

Fukarságát. Igy néha hősi tettel

Nyervén meg a szerencse kegymosolyát

Mint sánta Timur a tatár vitéz.

 

IDEGEN

Mi bölcs beszéd ez! Nem kétlem tehát,

Mint eddig voltál úgy akarsz maradni.

A képet eltüntessem melly után

Húsod s lelked burokját alkotandám?

e nélkül is szint olly nagy tetteket

Mívelhetsz.

 

ARNOLD

Hogy ha jobbra változást

Nem igérél, utat tört volna lelkem

Magának a rútság kétségbe ejtő,

Nyomasztó és csüggesztő terhe mellett,

Melly bércz gyanánt ül szívemen, miként a

Púp vállamon; mint rút vakandturás

Szebb s boldogabb embertársim szemében.

Azon nemnek kecsét, melly képe minden

Szépnek s gyönyörnek, a mit itt e földön

S azon túl ösmerünk és álmodunk,

Lemondás bús sohajjával tekintvén

Elfojtanék minden szerelmi ösztönt.

Undok terhem miatt örök magányra

Kárhozva, nem keresnék én soha

Viszonszerelmet érező szivemnek.

S ezt mind eltürhetém, ha csak szülöm

El nem taszit magától; medve nő

Kölykének formát ad gondos nyalással,

Anyám utálta orvosolhatatlan

Rútságomat. Bár inkább spártai

Szokásra vesztemül tett volna ki,

Midőn nem ösmertem még szenvedélyt!

Most földgöröngy, egy boldog semmi volnék.

De igy is mint legundokabb s utólsó

Halandó, a mit csak vas türelem

És rettenetlen bátorság tehet,

Mint más reám hasonlót, engem is

Csudált hőssé emelhetett talán.

Imént valék éltemnek mestere,

És azt elhagyni kész, s ki arra képes

Mindegyiknek, ki halni fél, ura.

 

IDEGEN

Válaszsz közülök a mi vagy s lehetsz.

 

ARNOLD

Már választottam; fényesebb jövendőt

Nyitál szememnek, szümnek édesebbet. –

Mint most vagyok bámultatnám talán,

Tiszteltetném, szerettetném azoktól,

Kik nincsenek köröttem, kiktől én

Nem is kivánom, hogy szeressenek.

Minthogy választást engedtél nekem,

Imezt választom. Öltsd reám hamar!

 

IDEGEN

S mifélét öltsek én magam?

 

ARNOLD

Bizonynyal

Hatalmad lévén a legszebbiket,

Pelidesnél kecsesbet még, talán

Azét ki őt megölte, Párisét,

Vagy még dicsőbbet, költök istenéét

Mellynek mindegyik tagja költemény.

 

IDEGEN

Kevésbbel is beérem; változást

Azonban én is kedvelek.

 

ARNOLD

Sötét

Arczod, de termeted nem disztelen.

 

IDEGEN

Ha kivánnám fehérebbé lehetnék,

De mindig a sötét barátja voltam.

Derék szín, nem pirúl el szégyenében

S a félelemben nem halványodik.

De már elég sokáig hordom ezt,

S most inkább vállalandom testedet.

 

ARNOLD

Mit? az enyémet?

 

IDEGEN

Azt. Thetis fiával

Cseréltél, én pedig veled fogok,

Anyád Berthának útált magzatával.

Mindegyiknek saját izlése van,

Neked s nekem külön.

 

ARNOLD

Siess, siess!

(Az idegen agyagot vesz s azt a gyepen alakká gyúrja. Ez alatt Achilles árnyékához szól.)

Thetis bajnok gyermekének

Árnya bájos és dicső!

Melly Trójának síkján alszol,

Hol ma fü és dudva nő.

 

Rőt agyagból gyúrva képed

S életet lehellve rá,

Annak majmolom hatalmát,

Melly Ádámot alkotá.

 

Föld! piros légy fényes arczán,

Hogy viruljon mint kora

Nyáron nap  hevétöl nyiló

Rózsa gyöngéd bimbaja.

 

Légy szemévé kék ibolya!

S mellyet napsugár hevit,

Víz, mint vére járjad által

Teste izmos tagjait!

 

Jáczintszál te légy hajává!

Hosszu fürtű szép haja;

Homlokán s vállán lebegej, mint

Ágon a szél ingata!

 

Márvány a szirtről szakasztlak,

Hogy te légy kemény szive;

És szavának édes hangja

A madárnak éneke!

 

Húsa legtisztább agyag lesz,

Mellyben liliom-gyökér

Megfoganzott, s mellyet éjjel

Leggyöngédebb harmat ér.

 

Bárminő halandó lénynél

Fürgébbek gyors tagjai;

S fényesebbet szem ne lásson

Mint tündöklő arczai.

 

Most vegyüljetek köröttem

Egybegyüjtött elemek;

Halljátok szavam, parancsom!

Munkában segítsetek!

 

Életet gyújts e tetemben

Tiszte fényü napsugár!

Kész! s teremtmények sorában

Polczát elfoglalta már.

(A bűvös versek alatt Arnold eszmélet nélkül lerogy, lelke Achilles testébe száll, melly a földről felemelkedik, míg árnyéka részenkint azalatt eltünt, a mint az alak agyagból elkészült.)

 

ARNOLD (új alakjában)

Csak most érezlek élet! Most nekem

Szeretnem és szerettetnem lehet!

 

IDEGEN

Kié lesz lelked elhagyott ruhája?

E bércznyi púp s göröngyös termeted,

Mellyet viseltél, melly eddig valál?

 

ARNOLD

Kevés gondom reá; táplálatúl

Itt farkasoknak s ölyveknek hagyom.

 

IDEGEN

Attól ha nem rémülnek el, jele

Hogy béke van s nagy a dögök hiánya.

 

ARNOLD

Hagyjuk csak itt, akármi lesz belőle.

 

IDEGEN

Ez méltatlan, hálátlan gondolat!

Akármi rút, lelked hajléka volt.

 

ARNOLD

Miként szemétdomb rejt gyémántkövet,

Melly most aranyba foglaltan ragyog.

 

IDEGEN

Ha új formát adtam neked, cserében

Történhetett csupán, rabolva nem.

Az, a ki embert nő segélye nélkül

Csinál, előjogát nem engedi

Kontárnak; és az ördög elvihet

De nem csinálhat embert ; jóllehet

Ekkép a munka díját ő aratja.

Ezért bárkit találnunk kell, hogy ezt

Az elhagyott testet magára öltse.

 

ARNOLD

De ezt ki tenné?

 

IDEGEN

Nem tudom; tehát

Majd én fogom.

 

ARNOLD

Magad?

 

IDEGEN

Igértem ezt,

Midőn lelked nem lakta még jelen

Dicső szállását.

 

ARNOLD

Most emlékezem!

A boldog változás mindent felejtet

Velem.

 

IDEGEN

Néhány percz múlva szinte az

Leszek, mi voltál, s árnyékod gyanánt

Mögötted látandod magad ezentúl.

 

ARNOLD

Bár megkimélnél ezzel!

 

IDEGEN

Nem lehet.

Az lévén a mi vagy már látni sem

Birod mi voltál?

 

ARNOLD

Úgy legyen tehát!

 

IDEGEN

(Arnoldnak a földön fekvő előbbi alakjához fordulva.)

Por, lélektelen! noha

Ember nem választana;

Testemül, ocsmány alak!

Szellem én, választalak.

Por vagy, és szellemnek egy,

Bárminő portestbe megy.

Tüz! melly nélkül nincs ki éljen;

Tüz! a mellyben sincs mi éljen;

Mint a tüzgyik s kárhozott

Lélek, melly már nem remélhet

Üdvöt és bocsánatot;

Szomja el nem oltható,

S egy vízcsepp enyhitne bár,

Kérlelhetlen a biró.

Zord elem! mellyben nem élhet

Semmi; féreg hal madár

Percz alatt megsemmisül:

Mert emészti a tüzár;

A meg nem haló kígyó

Élvén benned egyedül.

Tüz! az embert védő s rontó,

A világot tartó s bontó

Most segíts, erős elem!

Ebbe éltet öntenem.

(Arnold tetemére mutat.)

Merevült hideg tetem,

Új életre költelek! –

Szikra láng repülj belé!

S ő ismét az életé;

Ámde lelke én leszek.

(Bolygótűz repül elő s a holt tetem homlokára száll; az idegen eltünik s a test feltámad.)

 

ARNOLD

Hah! förtelem!

 

IDEGEN (új alakjában)

Hogyan? Te reszketsz?

 

ARNOLD

Borzadok!

De merre tünt a test mellyet viseltél?

 

IDEGEN

Az árnyaknak honába. Most azonban

Élök földjét tapodván, merre menjünk?

 

ARNOLD

Kell hogy társam maradj?

 

IDEGEN

Miért ne? Néha

Magadnál jobbnak roszabb társa jut.

 

ARNOLD

Magamnál jobbnak!

 

IDEGEN

Ho! Már büszke vagy

Az új alakra és hálátlan is?

Örvendek! Látom hogy gyorsan haladsz.

Két változás egy percz alatt! Te már

Jártas vagy a világ vert útjain!

De türj el engem! Szükséges leszen

Reám vándorpályádon. Jersze! Mondd

Hová fordúljunk?

 

ARNOLD

Hol legnépesebb,

Legsürübb a világ; hatásiban

Hogy lássam azt.

 

IDEGEN

Azaz hol háború

És asszony munkás; lássuk hát hová!

Olasz- spanyol- az új atlanti földre?

A szerecsen népségü Africába? –

Nehéz a választás; egész fajod

Egymásnak keblét tépi, mint szokása.

 

ARNOLD

Rómáról hallottam nagy dolgokat.

 

IDEGEN

Jól választottál! Jobban nem lehetne

Mióta Sodoma megsemmisült.

Hatáskör lesz elég, a tér szabad.

Frank, hun s a vandalok spanyol faja

Véres játékra keltek a világ

Kertjének napfényü vidékein.

 

ARNOLD

Miképen útazunk?

 

IDEGEN

Vitéz lovag

Módjára, gyors tűzvérű méneken.

Mióta Phaëton a Po vizébe

Bukott, senkit nem vittek jobb lovak.

Apródjaim!

(Két apród lép fel négy fekete lovat vezetve.)

 

ARNOLD

Felséges állatok!

 

IDEGEN

Nemesb vérüek mint Arábia

S a leghiresb berberfaj ivadéka.

 

ARNOLD

A léget mintha égetné kevély

Orrukból fútt tüzes lehelletök.

És a sörény körül, mint fénybogár,

Tüz szikrák bolyganak, miként legyek

Alkonyban szoktak más lovak körül.

 

IDEGEN

Uram! mindnyájan szolgáid leszünk.

De lóra most.

 

ARNOLD

E fekete szemü

Apródokat minek nevezzem én?

 

IDEGEN

Ha úgy tetszik, kereszteld meg magad.

 

ARNOLD

Mi szépek! nem lehetnek ördögök!

 

IDEGEN

Igazság! Mindig rút az ördög és

Jelen szépséged is nem ördögi!

 

ARNOLD

Emezt arany kürtjével s fényesen

Virúló arczával Huon nevén

Hívom, mert ollyan mint ama kecses

Fiú, ki a ligetben elveszett,

S maig meg nem került; e másikat,

Ki nem mosolyg, gondolkozóbb amannál,

S komoly de tiszta mint a csillagéj,

Memnon legyen, mint a csudás szobor,

Melly hangos dalnokká válik naponnan.

S neked mi a neved?

 

IDEGEN

Ezer nevem van

S tulajdonságom tán két annyi még.

De minthogy most embertetembe bújtam,

Magamnak is embernevet veszek.

 

ARNOLD

Bizonynyal emberibbet mint e rút

Alak, melly egykoron enyém vala.

 

IDEGEN

Nevezz Caesarnak.

 

ARNOLD

E név a világé,

S azé volt a kit a világ uralt.

 

IDEGEN

Azért is illő hogy Sátán viselje,

Ha álruhában jár; s annak hiszesz te!

 

ARNOLD

Legyen tehát Caesar neved! Magamnak

Ezentúl is Arnold nevem maradjon.

 

CAESAR

Adjunk melléje egy kis czimet is.

Gróf Arnold jobban hangzik s egy szerelmi

Levél alatt szebben fog díszleni.

 

ARNOLD

Mondd inkább harczi rendelés alatt.

 

CAESAR (énekel)

Sötét lovam tombolva fú

S a port tapossa mérgesen;

Nincsen csikó arab fajú

Melly jobban tudná kit viszen.

 

El nem fárad a hegyen;

Annak csúcsán nem pihen,

El nem lankad a mocsárban,

Nem merül el a vizárban;

Róna pusztán szélsebes,

Szomjan forrást nem keres;

Nyer midőn versenyt szalad,

Harczmorajban nem riad;

Lábát nem sántítja kő

S el nem rontja út s idő.

Ép ha áll és ép ha jár,

Gyorsabb mint a griffmadár,

Lába mint a szárny repül,

Boldog a ki rajta ül.

 

Suhanjunk el hegy völgy felett

Vigan kergessük a szelet.

Az Alpesektől Kaukázig halad

Tüzes csikóm egy kurta percz alatt.

(Lóra ülnek és eltünnek.)

 

Forrás: Budapesti Árvizkönyv 3. kötet. Szerkeszti B. Eötvös József. Pesten, kiadja Heckenast Gusztáv 1840.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése