A minap a mezőn
Szép pillangót fogtam…
Épen édes Sári
Nénire gondoltam.
… Elrepült a pille,
Itt maradt a selyme;
Épen igy járt Sári
Néném ő kigyelme.
… Csak eredj, csak eredj
Boldogtalan féreg,
Furulyámat fuván
Mit gondolok véled?
Sohse lesz oly dolgod,
Mint az én tanyámon:
Vigan táncolgattál
Zugó furulyámon;
Fris virágot szedtem,
Magam étettelek;
Szürbe takartalak,
Ha fútak a szelek;
Ragadozó madár
Jött kiváncsi szájjal:
Leütötte gazdád
Csörgő ostorával. –
S néhány ezüstpelyhet
Hagysz itt jutalmomul!
… Csak eredj, csak eredj,
Gazdád rád nem szorul.
Selyemköpenyedet
Megtépi a szellő,
Rólad az ezüstöt
Lemossa a felhő.
Kalapjával csap le
A bugyogós úrfi,
S cifra szobájának
Ablakára szúr ki.
S hol piros véredet
Ezüstszinre fested –
A nap sugaránál
Száritja meg tested.
Arany emlékkönyvben
Küldend kedvesének,
Végre a szobalány
Kivet a fecskének!
… Te hütelen pille
Hidd el, igy jársz majdan.
Igy járt Sári néni
Egy urfival hajdan.
… Én ha megtalállak –
Mivel szerettelek -:
Furulyám hangjánál
Mégis… eltemetlek.
Forrás: Csokonai Lapok 4. sz. – Debrecen, 1850. julius 13.
szombat
