Hah mily öröm, hogy nyakon csiphettük!
Vasra verjük, mély börtönbe vetjük!
Megérdemli, rettentő a büne,
Ilyet még egy vad paraszt se türne…
Nem is mondom, hogy mit vétett,
Csak be vele, csak vigyétek…
Engedjen meg kapitány úr, kérem,
Nem méltó ily hűhót tenni érttem!
S milyen jámbor! milyen szelid, szőke!
Az ördög sem tenné föl felőle…
Igy kivülről csupa szentnek látszik,
S ha kedve jön, a képünkre mászik…
El tőlünk el, galambvércse
A sötétség fenekére!
Engedjen meg kapitány úr kérem,
Nem méltó ily hűhót tenni érttem!
Megengedni!... ezt a szót nem értem,
Ne is mondja azt többé előttem!
A vendéget itt szivesen látjuk,
Bezárjuk, vagy 25-ig vágjuk…
Vagy ha épen ugy akarom,
Szép móddal felakasztatom…
Engedjen meg kapitány úr kérem,
Nem méltó ily hűhót tenni érttem!
Im kimondom a törvény nevébe,
Három év lesz büne büntetése
És csupán azért nem verjük vasra,
Mivel uri bugyogó van rajta…
S hogy ne busuljon magában
Tizen lesznek egy szobában…
Engedjen meg kapitány úr kérem,
Nem méltó ily hűhót tenni érttem!
Engedjem meg!... mindig csak ez járja,
Szinte önként rámegyen a szája…
A lelkemnek mindjárt könynyebb volna,
Ha legalább egy okos szót szólna…
Olyanformát, hogy e télen
Házasodni készül épen…
Engedjen meg kapitány úr kérem,
Nem méltó ily hűhót tenni érttem!
Van egy lányom ép hetedik gyermek,
Szerencsét visz egy ifju embernek…
- No de minek szólok róla itten,
Gondoskodjék felőle az isten
És a felől is mindvégig,
A ki rab lesz három évig…
Engedjen meg kapitány úr kérem,
Nem méltó ily hűhót tenni érttem!
Az ítélet meg van; de a három
Évet és három nappá varázslom,
És e három napig ugy lesz dolga
Mintha édes szüléinél volna…
Csak azután, ifju rabom
Ugy legyen mint én akarom…
Hejh zárjon be kapitány úr kérem,
Ha kijövök a lányt majd megnézem!!
Forrás: Csokonai Lapok
27. sz. – Debrecen, 1850. septemb. 28. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése