Már rég komor gondok repülnek
Át lelkemen,
Vidám óráim elkerülnek
Mind estve és mind reggelen.
Látom a jobb idők világát
Mint hamvad el,
Megrakva engem fájdalommal,
Reménytelen sorsnak ad el.
Elhagysz-e, kedves, én kedvesem!
Elhagysz-e már?
Kiesve védő hű karodból,
Boldogtalanra rám, mi vár?!
Oh! tán sokat, sokat kitürnék
Én nélküled:
De kisded árváid ha nézem:
Szivem, miattuk megreped…
Forrás: Csokonai Lapok 23. sz. – Debrecen, 1850. septemb.
14. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése