I.
Bujdosóvá lettem
Hazám határain,
A mezők ligetek
Járatlan útain…
Sirok mint a madár
Erdők homályain,
Berkek vadárnyain.
Nem bántok én senkit,
Engem se bántson más, -
Nem ismerek senkit,
Engem sem ismer más,
De minden faluban
Akad egy-két pajtás
S szivesen-fogadás! –
Mint az égi madár
Nem szántok, nem vetek:
Mégis jó pajtások,
Elélek köztetek;
Nyelvemre van irva
Az úti-cédula,
Melylyel járok kelek.
De feljő még a nap,
Hiszem istenemet!
Hogy megölelhetem
Siró kedvesimet.
Istenem! bujdosó
Fiadra vess szemet,
Ne hagyj el engemet!
II.
Esik eső, bugyborékol,
Szól a kakas, kukorékol,
Alusznak a jó polgárok,
Az utcán csak magam járok.
Nem ég világ a faluban,
Csak a rózsám ablakában…
Csak azt sugom meg néki ott:
Hogy az isten még megtartott!
Forrás: Csokonai Lapok
19. sz. –
Debrecen, 1850. august. 31. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése