El-elborul az ég alja,
Hivom a babám, nem hallja.
Nem hallja, mert nem akarja,
Másfelé hajlik a karja.
Pedig oly nagyon szerettem,
Szép szavának rabja lettem,
Rabja lettem, mégsem szeret,
Engem úgyse’ megemleget…
Ha nem szeret, ugy is jól van,
Megbüntetem haragomban;
Megcsókolom öszszeviszsza,
Ha nem tetszik, adja viszsza.
Forrás: Csokonai Lapok
14. sz. – Debrecen, 1850. august. 17. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése