A hónapokról szóló ismertetésünkben eljutottunk végre a hideg, fagyos decemberhez. Ahhoz a hónaphoz, melyben a legrövidebb nap s egyúttal a leghosszabb éjszaka van. Ekkor van a csillagászati tél kezdete, ekkor (21-én) lép a nap a bak jegyébe. Az egész természet már régóta álomban pihen s nyugszik mindaddig, míg a tavasz ébresztő angyala, az éltető nap, új életre nem ébreszti, hogy a tavaszt széppé, kellemessé tegye.
December hónap Julius Caesar előtt a tizedik volt az évben, miként ezt neve is mutatja, ma azonban a tizenkettedik. Kezdetben 29 napos, Caesar óta 31. A régi rómaiak Saturnusnak szentelték, amiért benne voltak az ő ünnepei, a Saturnalia is. N. Károly a decembert szent hónapnak nevezte, később pedig N.-Karácsony hava lett, de általános elnevezése, a december mégis megmaradt. Úgy karácsony hava, mind télelő hónap nevében benne van elnevezésének magyarázata is.
Eben a hónapban előforduló emléknapok közt első helyen említendők az adventi vasárnapok, a Jézus születésének karácsonyi ünneplésére előkészítő idő. Az advent egyházi megünneplésére vonatkozó első adatai 524-ben Seridában tartott zsinat ama határozata, hogy az advent épp úgy, mint a húsvét előtti böjt idő tempus clausum gyanánt ünneplendő s ezért ilyenkor lakodalmakat tartani nem szabad. Ezt az időt a régi keresztény egyház, valamint a görög még ma is 6 hétre terjesztette; ellenben a római és protestáns csak 4 vasárnapra, melyet egy praparatio adventus előz meg.
A r. k. egyházban az adventhez tartoznak a Sz. Mária tiszteletére való roráte-misék is dec. 18-tól kezdve reggelenként. Az első adventi vasárnappal kezdődik most általában az egyházi év.
A szentek és vértanúk közül megemlítem Borbálát, aki Nikomédiában szenvedett vértanúi halált.
A legenda szerint apja a világtól elzárta, amikor arról értesült, hogy lányát a kínzások sem térítik el új hitétől, saját kezűleg lefejezte; őt azonban a hely színén villám sújtotta le. Egyebek között e körülmény okozta azt, hogy Szent Borbálát zivatarban és tűzvészben, nemkülönben akkor szokták segítségül hívni ha valakit az a veszély fenyeget, hogy készületlenül lepi meg a halál. A képzőművészetekben 3 ablakos toronnyal, ágyúcsővel, pálmával vagy szentségtartóval kezében örökítették meg.
A rómaiaknál Janunis tiszteletére 5-én (dec. nonae) volt a szabadban Faunalia ünnep. Ennek az ó-itáliai istenségnek áldoztak minden terményből, bort, tejet és kérték, hogy a szántóföldeket, nyájakat oltalmazza. Ekkor a barmoknak szabad volt künn szaladgálni, a rabszolgák a réteken ünnepeltek, táncoltak. Tulajdonképpeni ünnepe azonban febr. 15-én volt a Lupercalia (az ő másik neve t.i. Lupercus), melyekről ott szóltunk.
Miklós, akinek emléke 6-án van, Kis-Ázsiában előkelő, vagyonos szülőktől származott. Nagybátyja, a mirai püspök pappá szentelte, később pedig püspökké választották. Diocletianus alatt az üldözött keresztényeket bátorította. Jelen volt 325-ben a niceai zsinaton és ott Arius hamis tanát megcáfolta. Meghalt 327-ben, dec. 6-án. Az ő nevéhez fűződik a Mikulás nevű népies rémalak, mellyel e napon a gyermekeket ijesztgetik. Ez ugyanis a rossz gyermekeknek virgácsot, a jóknak ajándékot hoz.
E hónapban is van egy Boldogasszony-ünnep, éspedig 8-án B. A. szeplőtlen fogantatása, amely ünnep az eredendő bűn nélkül való fogantatásra vonatkozik.
Luca napja, Lucia szent és vértanú magyaros neve dec. 13-án van. E napoz sok babona, mendemonda fűződik. Előző este kezdik a babona szerint faragni a Luca székét, melynek alakja ősidő óta pentagram v. pentalfa magyarul: boszorkányszög, egy szabályos ötszög közé írt, öt egyenszárú háromszögből alakuló csillag. Használták ezt az ábrát már a pytagoreusok titkos szövetkezetük ismertet jeléül és mindenféle bűvös erőt tulajdonítottak neki.
A Luca székéről azt tartják, hogy aki e naptól kezdve karácsonyig minden este annyit farag rajta, amíg épen a mondott időre el nem készül vele, az a karácsonyi éjféli mise alatt rajta ülvén meglátja a helység összes boszorkányait. Tovább: e napon lepedőbe burkolt és seprűvel felfegyverkezett alak jár körül a falvakban és ijeszti a gyermekeket, nőcselédeket. E rémalak nem más, mint a Miklós napján, egy héttel előbb járó Mikulás kíséretében szereplő Krampusz női mása. Őskori eredetű ez a babona is, valamint több ide tartozó szokás, ezért lehet oly széles kiterjedésű. Az időjárásra vonatkozó babona az is, hogy amilyen idő van e naptól kezdve karácsonyig mind a 12 napon olyan lesz a jövő esztendő 12 nónapja is e 12 napnak megfelelően.
A régi rómaiak egyik nagy ünnepe, a Saturnalia dec. 17-én kezdődtek és 31-ig tartottak. Saturnus, a vetések istene tiszteletére, a régi latinok ünnepe volt a Saturnalia, azért is, mivel a monda szerint Saturnus volt Latium ős királya, aki a földmívelés tanításával az embereket jólétre vezette. Uralkodása alatt Latium aranykorát élte s ezen aranykor emlékére tartották ezen ünnepet, mikor az emberek mind egyenlők voltak. Kétségtelen, hogy a természeti napfordulat ünnepe volt eredetileg s egyúttal új év is. Kr. e. 497-ben kezdették ünnepelni eleinte csak egy napot (dec. 19-én), de Augusztus 3 napot (dec. 17-19. rendelt e célra, amihez Tiberius negyediket csatolt, Caligula pedig még ötödiket is.
Az ünnep alatt úgy a nyilvános, mint magán foglalkozások szüneteltek s mindenütt szabadság uralkodott. A foglyok láncait levették, a rabszolgák fogát, a szabad római polgár ruháját öltötték magukra, étkezéskor tulajdon uraik szolgáltak fel nekik. Mindez azonban vékony vigasztalás volt kemény helyzetüknek, amelyen csak a kereszténység kezdett némileg segíteni. E napokon a gazdagok nyílt asztalt tartottak, a háziak, családbeliek egymást megajándékozták, ahonnan a mi karácsonyi ajándékozásaink is eredtek. Össze voltak kapcsolva ezen ünnepekkel játékok, cirkuszi versenyek, gladiátori küzdelmek is, amelyek mind a közönség mulattatására szolgálatak.
Decemberben van az emberiség ősatyjának, Ádámnak emlkünnepe is. Őt a zsidók igen bölcs, tökéletes embernek képzeltek. A keresztényművészetben Ádám és Éva alakját többféleképpen feldolgozták. Ekkor van Éva anyánk emélke is, akinek neve zsidóul élet, az első asszony, okozója egyúttal az első bűnnek is.
A kereszténység egyik legszebb családias ünnepe, a Karácsony, Krisztus születésének emlékére dec. 25-én van. Másképpen Nagy-Karácsony is megkülönböztetésül a kis karácsonytól, Krisztus körülmetéltetésének ünnepétől, ami attól nyolcadnapra esik. A karácsonyt a keletiek hajdan Vízkereszt ünnepével együtt január 6-án ünnepelték, a nyugati egyház azonban dec. 25-re tette s ezt a IV. sz. óta a keleti egyház is elfogadta. Karácsony az egyházi év első ünnepköre, amely advent első vasárnapjától a hetvened (septuagesima) vasárnapig tart.
Ezen ünnepkörhöz (vízkeresztig) egész seregkarácsonyi szokás fűződik. Azonban csak kisebb részük tisztán keresztény eredetű egyházi szokás és ezeknek is egy része hasonló pogány szokások helyébe lépett, ezért van sok jellemző bennük. Nagyon elterjedt a betlehemes kántálás stb. Tisztán a karácsonyhoz tartoznak a karácsony esti, első, másod- és harmadnapi, valamint a kis karácsony, új évi és vízkereszti (háromkirályok) szokások.
Mindezeknek pogány elemei az ősi napfordulati ünnep emlékei. Ilyenek a karácsonyi tuskó elégetése, a karácsonyfa, mely csak legutóbb jutott el nem germán és dél-vidéki népekhez is, sőt nálunk is német befolyásra (Christbaum-fa) honosult meg. A babonák is pogány vallási vonatkozásúak; ezek közt szerepelnek a jóslások és a jövő titkainak megtudására vonatkozók, így: a varázslás, Luca széke, ólomöntés, egyéb sorsvetés és ezekből a római Saturnalia-n is meg volt játékokból fejlődött kártyázás stb.
A karácsony utáni napokon egy pár szentnek van emlékünnepe. István vértanú és szent a jeruzsálemi keresztény község első hét diakonusának egyike. Ezeket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választották, főképpen a szegény ügy intézésére. Jézus istenségének egyik buzgó hirdetője volt, a miért a csőcselék megrohanta, kihúzta a városból s agyonkövezte. Ő lett a keresztény vallás első vértanúja 37-ben. Az a kapu, melyen Jézus végső útjára ment, Jeruzsálemben ma is István-kapu néven ismeretes.
Dec. 27-én van János evangélista emléke. Ezzel van kapcsolatban a nagyon elterjedt János áldása címen ismeretes pohár bor, melyet az egyház e szentnek tiszteletére megáld és ah ívek eltesznek s azért isznak belőle, hogy János közbenjárása folytán minden testi-lelki bajtól megóvja őket.
Nem lehet megfeledkeznünk a most következő aprószentek ünnepéről sem. Ez azoknak a kisdedeknek emléke, kiket Heródes leöletett (dec. 28-án). Valószínűleg legrégibb ünnep, melyet az egyház a mártírok tiszteletére rendelt és már a második században említik. A Karácsonyhoz azért fűződik, mert mindjárt Krisztus születése után ontották vérüket és mártíroknak ezen virágai és zsengéi.”
A „hitetlen” Tamás és Dávid emléke is most van. Utóbbi Izrael második királya, vitéz, hős, az óriási Góliátot megölte; a izraeliták hőskorának legkiválóbb alakja, aki Izrael törzseit egyesítette. Amilyen kegyetlen tudott lenni háborúban, oly gyöngéd volt a békében.
Mielőtt az év utolsó napjáról szólnánk, felemlítjük a december szótól eredett decembristák-at, akik Napoelon Lajos köztársasági elnöknek hívei voltak és vele az 1851. dec. 2-án elkövetett véres államcsínynek keresztülvitelében közreműködtek s azt védelmezték. Deczemprimi pedig a római senatus először szavazó 10 tagja voltak úgy a respublicas, mint a királyság idejében.
Hogy a drága kövekről se feledkezzünk meg, megemlítjük, hogy mind a 11 hónap közt legáldottabb a máskülönben rideg december, mert ebben a türkiz uralkodik, ami a barátság jelképe és a malachit, mely minden vállalatnak jó sikert ígér.
Végére jutottunk az évnek s ismertetésünket i Sylvester napjával és estéjével fejezzük be. Sylvester pápa (314-335) Constantin császár után megkeresztelkedett és megkapta a Patrimonium Petri-t. 335-ben halt meg dec. 31-én és halál azután szent gyanánt tisztelték. Emléke is e napon van, ellenben a görög egyház jan. 2-án ünnepli. Ismeretes, hogy e napon és estén mindenki vigad, búcsúzik az esztendőtől s várja a boldog új évet, melyest egy pár héttel előbb ugyan – de mi is szívből kívánunk olvasóinknak.
Forrás:Tanulók Lapja 3. évf. 1896. dec.
