Márcziusban kezdődött szerelmünk,
Bánat dulta elmém, szivemet,
S a szép május virág tengerében
Az emésztő bú már elveszett.
Délután volt s épen három óra,
Egy kert hárs mögötti pamlagán.
Szivem ott nyitám föl kedvesemnek
Hogy szeretem forrón, s igazán.
A virágok illatot leheltek,
Lomb felett szólt fülemilék dala.
És mi nem hallottuk, mert beszédünk
Igen fontos, érdekes vala!
S míg óráink gyorsan elfolyának.,
Holtid szent hűséget esküvénk,
Már az alkony is leszállt s mi együtt
A homályban még ott könyezénk!
Forrás: Családi kör
XVIII.évf. 9. sz. Buda-Pest. 1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése