Párizs fölött vadludak szólnak.
Befagy a Szajna maholnap.
Befagy a Szajna maholnap.
Most szomorú itt az idegen,
Nem örül az őszi sugárnak.
- Madame! Messze a Visztulánál
A lengyelek most mit csinálnak?
A lengyelek most mit csinálnak?
Francia földön víg volt az élet.
A Szajna fényes, ragyogó.
De én egy beteg lengyel vagyok
S a Visztula az igazi folyó.
A Visztula az igazi folyó.
Az bús mezőkön kanyarog.
A partjai néha dörögnek.
Mellette az anyák szeméből
Egyre hullnak a könnyek.
Egyre hullnak a könnyek.
Pompában, fényben élni jó,
Szívni mézét ezer virágnak.
De lengyelhon egy bús napnyugvás
S a ködös síkok engem várnak.
A ködös síkok engem várnak.
A tűzfalak közt, - hallja! hallja!
Lengyel dalt sírnak a szelek!
Adieu, Madame! Kérem, bocsásson!
Meghalni ott a ködös tájon,
A Visztulához – haza megyek.
A Visztulához – haza megyek.
Forrás: Budapesti Szemle 1941. 261. kötet 764-769.sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése