Láttam hajnalt és alkonyatot láp s szellős domb felett,
Szép volt s ünnepi, mint a halk ó-spanyol énekek,
Láttam tavirózsáival a tündéri tavaszt,
Amint meghozza a meleg esőt és friss füvet fakaszt.
Hallottam tengerek énekét s zengő virágokat,
Néztem vitorlám íve alól messze világokat,
De a leggyönyörűbb, amit az Úr mutatott valaha,
Az a kedvesem szava, haja, szeme és ajka piros vonala.
John Masefield után, angolból ford.: Szabó Lőrinc
Forrás: Budapesti Szemle 1940. 258. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése