Az ég alatt, elgondolkozva, mintha
saját árnyát akarná kihalászni,
úgy néz, úgy hajlik a tóba a fűzfa
s nem érti, hogy egy másik, óriási
világból, mely fordítva ring a mélyben,
milyen kisértet nyúl és kandikál ki,
mintha egy fenti, fuldokló világból
őt, az árnyat, akarná kihalászni.
Forrás: Budapesti Szemle 1940. 256. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése