Halkan mormolt a Denyásza-patak –
Kőről-kőre esett
Kis csobogókkal, ahogy a Cibin
Zuhatagjai felé sietett -:
Harmatozó egek patakja.
Sietett
Egyik örökkévalóságból
Másik örökkévalóságba –
Egekből tengerekbe –
Kőről-kőre.
Hallgattam mormolását
Botomra dőlve.
A botom földbeszúrva, mint a dárda.
Most odaképzelem magam
Egész valómban vágyakozva, fájva.
Keresem a padot,
Amelyen megpihenve
Nemcsak szemem, de lelkem olvasott
Egy csodálatos könyvet:
Sponsa Verbi:
A Lélek jegyese.
Az volt, egészen az volt, aki adta,
Az volt már mindörökre –
S lelkem úgy fogadta,
Csakugyan úgy, mint egek harmatát
Fű, fa, csillagzuzmó, moha, virág,
Melyek tövéből elindul az ér:
Vékonyka víz-szalag
És lesz belőle, ha Isten akarja,
Patak – patak:
Harmatozó egek patakja,
Munkál a Lélek, amikor akar,
De szebb ez a csend, mint a zivatar.
Mormolt, mormolt a Denyásza-patak,
Kőről-kőre esett –
Egyik örökkévalóságból
Másik örökkévalóságba
Sietett.
Ő lennék én is örökkön-örökké
Harmatozó egek patakja!
Harmatozó egek patakja:
A Lélek örök jegyese legyek:
Sponsa Verbi.
Fel, fel a porból, sárból,
Ige-mormoló kristály-ér legyek,
Kristály-forrás erdő-talajából –
Harmatozzatok, harmatozzatok
Egek! - -
Forrás: Budapesti Szemle 1941. 261. kötet 764-769.sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése