2024. ápr. 14.

Dutka Ákos (1881-1972): Otthon Váradon

 

Mindenki sirt, és újra nevetett.

Hogy ujra bátran magyar lehetett,

 

Falta egymást sok könnyes régi szem

És dadogta a száj: emlékezem.

 

A régi ház, az utcák és terek

Bomlottan zugva mind keringenek.

 

S messziről, mint égi látomás,

Integet felém a fiatal Tamás.

 

A „Kis Pipá”-nak pállott kék ködén

Juhász Gyulát mintha sejteném.

 

Megyek, próbálom – új már a kilincs…

Rideg szoba, - a multból semmi sincs.

 

Megfordulok, egy árnyék suhan el

Húszéves, sápadt, néz és nem felel.

 

Lázas szemű, karcsú garabonciás,

Oly ismerős e földi látomás.

 

Szalad előttem, - el nem érhetem…

A régi Várad s a volt életem.

 

Forrás: Budapesti Szemle 1941. 261. kötet 764-769.sz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése