2024. ápr. 14.

József Attila* (1905-1937): A szolnoki hídon

 

 

Az érc-oroszlán üstökét csóválva

riadtan reng a halál-színpadon.

A Halál lesi, tárt karokkal várja,

hogy Úr legyen a sápadt arcokon.

 

Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég

orcájába sápad belé arcod.

Alattad a Rém, felül büntető Ég

- gyáva Ember! – Neked üzen harcot.

 

A Hold is kacag a nagy gyávaságon

és a Tisza lassan bugyborékol.

S csak ott tör ki a szó a néma ajkon,

hol már biztos-távol vagy a hídtól.

(1920)

 

(* A költő tizenöt éves korában írta ezt a verset. Egyetlen költeménye, mely – tudomásunk szerint – Szolnokhoz kapcsolódik.

 

Forrás: Jászkunság II. évf. 2. sz. 1955. április

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése