Az érc-oroszlán üstökét csóválva
riadtan reng a halál-színpadon.
A Halál lesi, tárt karokkal várja,
hogy Úr legyen a sápadt arcokon.
Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég
orcájába sápad belé arcod.
Alattad a Rém, felül büntető Ég
- gyáva Ember! – Neked üzen harcot.
A Hold is kacag a nagy gyávaságon
és a Tisza lassan bugyborékol.
S csak ott tör ki a szó a néma ajkon,
hol már biztos-távol vagy a hídtól.
(1920)
(*
A költő tizenöt éves korában írta ezt a verset. Egyetlen költeménye, mely –
tudomásunk szerint – Szolnokhoz kapcsolódik.
Forrás: Jászkunság II. évf. 2. sz. 1955. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése