Tűnnek az órák,
Múlnak az évek,
Nőnek az árnyak,
Elfogy az élet.
Nincs maradásunk,
Nincs pihenésünk
Baj, ha előzünk,
Baj, ha lekésünk.
Mért e sietség?
Mért ez a hajsza?
Merre a célja?
Merre a haszna?
Ó hisz a földön,
Bárhova essék:
Egy a mi sorsunk,
Egy a fizetség!
Egy-e: ki tudja,
Jó-e: ki látta?
Bánt ez a kétség,
Biztat e hátha:
Jobb az örök fény
Drága reménye,
Mint a halálnak
Bús, örök éje.
Én e hitemben
Boldogan élek,
S oly bizalommal
Várom a véget!
Mert a halálban
Szent nyugalom van,
S lelkem a porból
Újra kilobban.
Forrás: Budapesti Szemle 1940. 259. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése