2024. ápr. 14.

Reviczky Gyula (1855-1889): Két vers

 


I.

Eltépted azt a rózsaláncot,

Mely álmainkat egybefonta?

Nyugodt lehetsz; most már csak engem

Ér rágalom, gúny, mende-monda.

 

Jól is tevéd; az én szivemnek

A vihartól nincs nyugodalma;

S ha hozzám kötnéd lelkedet, még

Téged is magával ragadna.

 

II.

Azok az ingatag poéták!...

Biz’ azok furcsa emberek.

Sok szenvedély, álom, rajongás

Férhet az ő szivükbe meg.

 

Mindez dicső; s Te is bizonnyal

Szereted annak idején

A szenvedélyt, álmot, rajongást;

Hanem csak ugy, ha – költemény.

 

Forrás: Családi kör  XVIII.évf. 8. sz. Buda-Pest. 1877.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése