I.
Eltépted azt a rózsaláncot,
Mely álmainkat egybefonta?
Nyugodt lehetsz; most már csak engem
Ér rágalom, gúny, mende-monda.
Jól is tevéd; az én szivemnek
A vihartól nincs nyugodalma;
S ha hozzám kötnéd lelkedet, még
Téged is magával ragadna.
II.
Azok az ingatag poéták!...
Biz’ azok furcsa emberek.
Sok szenvedély, álom, rajongás
Férhet az ő szivükbe meg.
Mindez dicső; s Te is bizonnyal
Szereted annak idején
A szenvedélyt, álmot, rajongást;
Hanem csak ugy, ha – költemény.
Forrás: Családi kör
XVIII.évf. 8. sz. Buda-Pest. 1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése