Falu végén fűzfák alatt van egy ház,
Abban lakik szép kedvesem, a juhász;
Nincsen nála selyem, bársony butorzat,
Hisz engem hű szive is boldogithat
Tegnap estve a kutnál igy szólt hozzám:
„Mondd meg rózsám, szeretsz-e te igazán?”
Mit feleljen ily egyűgyű kis leány?
Elpirultam a megcsókoltam szaporán.
Igy tudta meg Pistika, hogy szeretem;
Azt mondta, hogy húsvét után elveszen;
Van-e boldogabb leány most nálamnál?
Alig várom, hogy csak húsvét lenne már!
Forrás: Családi kör
XVIII. évf. 5. sz. Buda-Pest. 1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése