Láttam egy nyúlat. Kövér volt a rét,
Óvatosan eszegetett az árva,
Közben mozgatta két hosszú fülét
Előre-hátra.
Egy-egy harapás, egy-egy fülelés.
Olyan furcsa volt ez a jelenés,
Kacagnom kellett őkemét.
Aztán megláttam a szemét,
És megfagyott a nevetésem.
Ó az a két szem!
Az a két sárga, rab-sunyi
Szemecske, mit fáradt-bután
Minden falás után
Meg-meghunyít!
Egyet harap
A két felé álló periszkóp alatt,
És míg habzsol szegény, félig-se-rágva,
Silbakolva, előre-hátra.
A két fül körbe les.
Szegény füles!
Mi fojtogatja kis szived?
A farkas körmét retteged?
Vadász csövét? ebek fogát?
Vagy mely az égen vijjog át:
A csőrehorgas vércsefajt?
Vagy a rezzentő gyíkrobajt?
Minden gyanús! Minden gyanús!
Ha szöcske szökken, csiga húz,
Fűszál tövén is tőr leseng,
Alattomos maga a csend.
Halált hozhat a víz, a szél:
Ellenség minden, ami él.
Hiába katonás fülek,
Hiába láb, szél módra gyors:
Gyorsabb a Sors,
És éberebb a rémület.
Embere, emberek,
Az Isten legyen irgalmas nekünk!
Forrás: Budapesti Szemle 1940. 259. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése