S az ifju dalnok szólt vidáman, lelkesen:
Szebbet, mint álmaim, nem látott senki sem!
Van sine millió,
Gyönyöre kábitó,
Ég, a melyet diszit sok csillag miriád,
Enyém e szép világ!
Nem fáj a fájdalom, dallá lesz, a mi kéj,
Örökös napvilág, fölötte soha éj!
S még kedvesem ölel.
E túlboldog kebel
Szelid szerelmeért szerelmet ád, s danát,
Enyém e szép világ!
Enyém, enyém, enyém! az én napsugaram,
S olyan csodálatos forró világa van!
Keblem átmelegül
Valami látnoki érzet, mely szárnyad ád,
Enyém e szép világ!
Mindenkit ösmerek, mindenkit szeretek,
Voltam mindenfelé, bejártam száz eget!
S mégis jól látom én,
Mint mosolyog felém
Valami uj hon a kék fellegeken át,
Enyém e szép világ!
Uj, fényes, drága hon! arczok mosolyganak,
Melyekről azt hivém, hogy régen porlanak,
Valami dal felel,
S oh! nem zenghetem el,
A föld hatalma mind ily bűvös dalt nem ád,
Enyém e szép világ!
Oh! mondd, hallottad ezt a bűvös éneket?
E hangok, e dalok szólaltak-e neked?
Oh! jer, hallgasd velem,
Csodás egy érzelem,
Fáj, s nem tudom miért, kéj, mégis könyet ád,
Enyém e szép világ!
Igy szólt, s tekintete ugy lángolt, égetett,
Előtte látomány, ah! oly szép lehetett!
Többé nem hagyta el,
Őt is elvitte, fel,
S ha szólit égi kar, gyakran hallom szavát
Övé e szép világ!
Forrás: Családi kör
XVIII.évf. 11. sz. Buda-Pest. 1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése