2024. ápr. 14.

Gáspár Imre (1854-1910): Ihlett perczben

 


S az ifju dalnok szólt vidáman, lelkesen:

Szebbet, mint álmaim, nem látott senki sem!

Van sine millió,

Gyönyöre kábitó,

Ég, a melyet diszit sok csillag miriád,

Enyém e szép világ!

 

Nem fáj a fájdalom, dallá lesz, a mi kéj,

Örökös napvilág, fölötte soha éj!

S még kedvesem ölel.

E túlboldog kebel

Szelid szerelmeért szerelmet ád, s danát,

Enyém e szép világ!

 

Enyém, enyém, enyém! az én napsugaram,

S olyan csodálatos forró világa van!

Keblem átmelegül

Valami látnoki érzet, mely szárnyad ád,

Enyém e szép világ!

 

Mindenkit ösmerek, mindenkit szeretek,

Voltam mindenfelé, bejártam száz eget!

S mégis jól látom én,

Mint mosolyog felém

Valami uj hon a kék fellegeken át,

Enyém e szép világ!

 

Uj, fényes, drága hon! arczok mosolyganak,

Melyekről azt hivém, hogy régen porlanak,

Valami dal felel,

S oh! nem zenghetem el,

A föld hatalma mind ily bűvös dalt nem ád,

Enyém e szép világ!

 

Oh! mondd, hallottad ezt a bűvös éneket?

E hangok, e dalok szólaltak-e neked?

Oh! jer, hallgasd velem,

Csodás egy érzelem,

Fáj, s nem tudom miért, kéj, mégis könyet ád,

Enyém e szép világ!

 

Igy szólt, s tekintete ugy lángolt, égetett,

Előtte látomány, ah! oly szép lehetett!

Többé nem hagyta el,

Őt is elvitte, fel,

S ha szólit égi kar, gyakran hallom szavát

Övé e szép világ!

 

Forrás: Családi kör  XVIII.évf. 11. sz. Buda-Pest. 1877.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése