- Sudár fenyő a bérctetőn,
Te büszkén állasz itt,
Pedig vad orkán vakmerőn
Megtépte ágaid’.
Tört már reád sokszor halál,
Vész járt fejet felett,
S az ellenséges fejsze már
Tövedre vettetett.
Felelt a fa:
„Ne félts te! Hogyha jőne még
Újabb s nagyobb vihar,
S izzóvá lenne itt a lég,
Szörnyű villámival:
Ezen az áldott földön én,
Nyugodtan élek itt,
Amelynek biztos, hű ölén
Pihennek őseid.
E porló csontokból kapom
Bő táplálékomat,
S világ végéig sem hagyom
E földhöz jussomat!”
Forrás: Budapesti Szemle 1940. 259. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése