Ha beteg volnék! De csak sebesült!...
Kötözött lábbal hányódom az ágyon.
Magamban vagyok: kívül a világon,
S hangok mesélik, mi van odakünt.
Hangok, már hetek óta: madarak,
Postás, ószeres, az utca megy és jön,
Harang az égben, csoszogás a lépcsőn,
Autó, bicikli, víg gyerekcsapat.
Börtönben vagyok! Bénultan, dühöngve
A távoli zsivajból raklak össze,
Feltámadt élet, fájdalmas vigasz.
És elfordulok, befele a falnak,
Ne lássam, hogy úgy tündöklik az ablak
S hogy nélkülem is lehet már tavasz.
Forrás: Budapesti Szemle 1940. 256. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése