Jékey Aladár (1846-1919): Tambura

Tamburáznak, rác hegedüt vernek,
Kocsmaházban lányok énekelnek.
Idegen a mondókájok,
Idegen a nótájok.
Magyar ifjak bolondulnak
Utánok.

Szabados lány kacsintgatva néz szét…
Gajdos ember dobálja a pénzét.
„Leányasszony, eszem azt a
Teremburás kis szádat,
Adj egy csókot, fizetem a
Szoknyádat!”

Vén muzsikus az ajtó sarkában,
Búslakodik egyedül, magában.
„Verje meg a cigány átok
Azt a fura szerszámot,
Dróthegedűn mulatozó
Világot!”

Fut az éjfél, kipirul a hajnal,
Tele van a kocsmaház zsivajjal.
Harangoznak kis misére,
Csak azért is „csuhajrá!”
Egyedül a czigány lélek
Sohajt rá.

Vén muzsikus, mit állsz ott hiába?
Nem illesz te már ebb’ a világba.
Eredj haza, húzz reá egy
Keseredett keserüt
S vágd a falhoz azt az ócska
Hegedüt!

Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 12. sz. 1909. júl. 1.

Jékely Aladár (1846-1919): Fehér virág

 
Nem irigyeltem soha semmit,
De ha fehér virágot láttam,
Azt mindig,m indig megkivántam.

Szegény anyám, az édes, áldott,
Talán fehér virágra nézett,
Amikor a szive megérzett.

Onnan eredt talán a lelkem,
S azért van, hogy én minden szépet
Virágnak képzelek s fehérnek.

Nekem a jóság, barátság, hűség,
A szerelem, az eszmék, álmok,
Mind, mind, édes, fehér virágok.

Szegény vagyok, sötét a sorsom,
de ha fehér virágra nézek,
Felejtek minden sötétséget.

Szemfödőmre fehér virágot
Hintsetek majd, ha sirba térek,
Hogy ott se lássak sötétséget.

Forrás: Uj Idők XV. évf. 25. sz. 1909. jún. 20.

Jékey Aladár (1846-1919): Tambura

 

Tamburáznak, rác hegedüt vernek,

Kocsmaházban lányok énekelnek.

Idegen a mondókájok,

Idegen a nótájok.

Magyar ifjak bolondulnak

Utánok.

 

Szabados lány kacsintgatva néz szét…

Gajdos ember dobálja a pénzét.

„Leányasszony, eszem azt a

Teremburás kis szádat,

Adj egy csókot, fizetem a

Szoknyádat!”

 

Vén muzsikus az ajtó sarkában,

Búslakodik egyedűl, magában.

„Verje meg a cigány átok

Azt a fura szerszámot,

Dróthegedün mulatozó

Világot!”

 

Fut az éjfél, kipirul a hajnal,

Tele van a kocsmaház zsivajjal.

Harangoznak kis misére,

Csak azért is „csuhajrá!”

Egyedűl a czigány lélek

Sohajt rá.

 

Vén muzsikus, mit állsz ott hiába?

Nem illesz te már ebb’ a világba.

Eredj haza, húzz reá egy

Keseredett keserüt

S vágd a falhoz azt az ócska

Hegedüt!

 

Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 12. sz. Kolozsvár, 1909. júl. 1.