Tamburáznak, rác hegedüt vernek,
Kocsmaházban lányok énekelnek.
Idegen a mondókájok,
Idegen a nótájok.
Magyar ifjak bolondulnak
Utánok.
Szabados lány kacsintgatva néz szét…
Gajdos ember dobálja a pénzét.
„Leányasszony, eszem azt a
Teremburás kis szádat,
Adj egy csókot, fizetem a
Szoknyádat!”
Vén muzsikus az ajtó sarkában,
Búslakodik egyedűl, magában.
„Verje meg a cigány átok
Azt a fura szerszámot,
Dróthegedün mulatozó
Világot!”
Fut az éjfél, kipirul a hajnal,
Tele van a kocsmaház zsivajjal.
Harangoznak kis misére,
Csak azért is „csuhajrá!”
Egyedűl a czigány lélek
Sohajt rá.
Vén muzsikus, mit állsz ott hiába?
Nem illesz te már ebb’ a világba.
Eredj haza, húzz reá egy
Keseredett keserüt
S vágd a falhoz azt az ócska
Hegedüt!
Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 12. sz. Kolozsvár, 1909. júl. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése