2021. szept. 11.

Andor Gyula: Apám

  

I.

A Golgotában vitt mindig az utad.

Fényből, derűből nem jutott neked.

Szomoruság, csalódás volt a részed,

S te némán hordtad a kereszteket.

Az élet nagy, névtelen hőse vagy te,

Ha százszor is elbuktál a csatán,

Névtelenül is nagyobb sok nevesnél –

Szivem glóriás mártirja, Apám!

 

II.

S most újra bízol rendületlen hittel,

Reám veted bús, könnyező szemed.

Felém tekintesz! – s egy gyötrő, egy kínos

Sejtéstől lelkem fájón megremeg!

Ó, hogyha én nem váltanám valóra

Lelked hitét s ujra csalódnod kéne!

Ha én se lennék egyebe szivednek,

Mint egy borus, hajótörött reménye?

 

Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 12. sz. Kolozsvár, 1909. júl. 1.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése