2021. szept. 11.

Dengyel István: A tegnap éjjel…

 

A tegnap éjjel nem aludtam,

Nagy ünnep volt a határunkban;

Csodás, rejtelmes, őszi ünnep,

Mit ezer évben egyszer ülnek

A számkivetett vén tündérek,

Ha még remélnek.

 

Bús rejtekükből előjöttek,

Hogy királyuk megáldja őket,

S egy rövid, bünös éjszakára

Megtérjen régi ifjúsága

A megtagadott ősi népnek,

Vén tündérnépnek.

 

És jött, és jött a tegnap éjjel

Oberon ifjú seregével;

Körül virágos erdő támadt,

A bokrok zengtek, muzsikáltak,

S víg tündérifjak, tündérlányok

Lejték a táncot.

 

… Az órák szálltak észrevétlen,

Pitymallott lent a sápadt égen;

Fagyos szél zúgott át a tájon,

Fakúlt, fakúlt a legszebb álom

S örökre eltűnt énelőlem

A téli ködben…

 

A tegnap éjjel nem aludtam,

Nagy ünnep volt a határunkban;

Csodás, rejtelmes, ősi ünnep,

Mit többé soha meg nem ülnek,

Mit utoljára siraték el

A tegnap éjjel…

 

Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 13. sz. Kolozsvár, 1909. júl. 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése