Kinek van ily fekete lelke,
Ki tud, mint én, semmise várni?
S gyönyörök partján a halált
Oly híva, megadón kivánni?
Ki tud, mint én, halk zokogások
Fekete csolnakjába ülni?
S így: lemondón, egyedül
Az életet átalrepülni?
Ki tud ilyen gőggel megtörni
S mint én: szomorún mit se bánni?
S egy Valakit,
Édes, megváltó Valakit
Vágyódó hittel mégis, mégis várni?!...
Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 12. sz. Kolozsvár, 1909. júl. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése