2021. szept. 11.

Sassi Nagy Ferenc: Az én édes anyám


Mikor elszakadtam ölelő karjától

S a világba léptem,

Az én édes anyám óh mennyi könnycseppet

Hullatott el értem!

Akkor is, ha néha hazafelé térek,

Csak könnyeit látom;

Az én édes anyám a legdrágább lélek

Ezen a világon,

 

Hogyha néhanapján pecsétes levelét

A postára tette,

Az én édes anyám minden gondját, búját

Benne felejtette,

S mégis ez a levél, hogyha belenézek,

Minden boldogságom;

Az én édes anyám a legdrágább lélek

Ezen a világon.

 

Az én édes anyám reszkető kezével

Óh hányszor megírja,

Hogy a temetőben miért domborúlna

Az ő fia sírja,

S hogy mire való is, mind azt hajtogatja,

Búsúlni egy lányon…

Az én édes anyám a legdrágább lélek

Ezen a világon.

 

Az én édes anyám tegnapi levelem

Ha végigbetüzi,

A te szép szemedről az ő gondolatját,

Tudom, másként fűzi,

Azt is megsiratja, hogy annyi jót, szépet

Találok egy lányon…

Az én édes anyám a legdrágább lélek

Ezen a világon.

 

Az én édes anyám, ha Te egykor vélem

Bekopogtatsz hozzá,

Jóságos szivének minden drágaságát

Csak reád áldozza,

S mikor fáradt fejem kebeledre hajtom,

Aranyos virágom,

Az én édes anyám a legboldogabb lesz

Ezen a világon.


Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 11. sz. Kolozsvár, 1909. jún. 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése