2021. szept. 11.

Andor Gyula: Fiúk

 

Fiúk, kik egyre nyughatatlan vággyal

Foglalkoztok az egek ostromával,

S kijátszanátok egy pár méla dallal

A temetői örök éjszakát:

Ti nem halljátok gúnyos kacaját

A józanoknak.

 

Akiknek merész, vakmerő volt álmuk:

Csalódás borúlt még mindig reájuk.

Akiket a hír, a dicsőség szomja

Álomlátásba, fellegekbe vont:

Mind szárnyát szegte!... a való, a gond

Mind összetörte.

 

S ha egyik-másik vérző homlokára

Rátűz a hír egy halavány sugára?

S ha egynehánynak jut is a virágból?

Ha ráborúlt egyszer a síri-bolt,

Rég elfeledték dalát… s hogy ki volt,

Már ki se tudja!

 

Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 13. sz. Kolozsvár, 1909. júl. 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése