Ha százszor megvetsz, százszor kikacagsz.
Dalolok néked.
Ha kacagsz. sajnálsz,
Ha sajnálsz: szeretsz.
Furcsa az élet.
Perzselő szemed a lelkembe látott.
Mért akadtam rád?
És mégis, mégis
Tehozzád megyek
Hó-hegyeken át.
Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 13. sz. Kolozsvár, 1909. júl. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése