Itt-ott már ütközött a hajnal.
Az erdő sírt mély, tompa jajjal.
Csalánok közt egy tar bokorban
Feküdt a nagy Pán elhagyottan.
Valaki jött nagyon fehéren:
„Pán, érted is hullott a vérem.
Ma összetört a régi átok.
Mondd, hogy hiszel. Én megbocsátok.”
Pán hallgatott. Zokogtak rá a fák
S a fehér ember halkan ment tovább.
Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 13. sz. Kolozsvár, 1909. júl. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése