Harsányi Zsolt (1887-1943): Húsvét

Itt-ott már ütközött a hajnal,
Az erdő sírt mély, tompa jajjal.
Csalánok közt egy tar bokorban
Feküdt a nagy Pán elhagyottan.

Valaki jött nagyon fehéren?
„Pán, érted is hullott a vérem.
Ma összetört a régi átok.
Mondd, hogy hiszel. Én megbocsátok.

Pán hallgatott. Zokogtak rá a fák
S a fehér ember halkan ment tovább.

Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 13. sz. 1909. júl. 15.

Porkoláb Gyula: Piros tojás

Napsugaras húsvét reggel

Haza száll a lelkem

Megnézni a jó anyámat,

Mit csinál a lelkem?

Napsugaras húsvét reggel

Vidám-e az arcza,

Nem úszik-e szeme könnyben,

Nincs-e felhő rajta?...

 

Napsugaras húsvét reggel

Jaj de bús a képe!...

Egy mosolygó piros tojást

Forgat a kezébe’…

Nézi hosszan, nézi némán

- Talán nem is látja,

Úgy tele van hulló  könnyel

Szelíd szeme párja…

 

Napsugaras húsvét reggel

Nem így volt ez máskor…

A mikor mindegyikünknek

Adott a tojásból:

- Úgy ragyogott a két arcza,

Mint a piros rózsa!...

- Hejh, a rózsát bánat és könny

Leáztatta róla!...

 

Napsugaras húsvét reggel

Most is úgy, mint máskor,

Mindünknek ad egyet-egyet

A piros tojásból.

El is fogy mind; - csak egy marad

Kicsi kosarába’

Lesi – várja, ki jön érte?...

- De hiába várja!

 

Napsugaras húsvét reggel

Bús a mi kis házunk –

- Egy mosolygó kis tojásra

Gazdát nem találunk…

A kinek az édesanyám

Ezt az egyet szánja,

- Napsugaras húsvét reggel

- Bús sírhalom zárja!...

 

Napsugaras húsvét reggel

Én jó Uram Isten,

Áldó kezed egy kis vigaszt

Mi reánk is hintsen!...

Csókold föl a szeme könnyét

Az én jó anyámnak,

Hadd örüljön ő is – mi is

A föltámadásnak!...

 

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.

Váradi Antal: Resurrexit!

Miért sarjad fel ébredő mezőkön

Illatlehelve fű, fa, virág?

Miért tör égre a remény színével

S virágai havával minden ág?

Miért, hogy innét, e nagy föld öléről

Az ég felé tör minden, a mi él, -

Miért, hogy minden e borús világon

Egy földfölötti szent vágyról beszél?

 

Az énekes pacsirta hymnusával

A kék egekbe indul könnyedén –

A sas, hatalmas szirtek gránittornyán

A föllegekben szárnyal, - nap hevén,

A tenger csöppje fölleg vágy lehetni

S a kék azurban villámot fogan,

S az áldozatfüst illatos gomollyal

A menny felé törekszik lassúdan!

 

A földön szépnek, jónak nincs hazája

S ha gyökeret ver is, meg nem marad.

Mint a növény, kinő e szűk határból

S a túlvilágban nyit virágokat!

Fönségesebb jelentés rejlik abban,

Mint korlátolt szemünk felismeri,

Hogy magasabbra vágyik domb, madárfal,

Fölleg, ima – és minden emberi!

 

Egy szót susog az égre szálló harmat

Az istenek felé vivő remény,

A szép szivárvány, mely mosoly gyanánt rezg

Az égnek fellegárnyas kék szemén!

Egy eszme rejlik minden szárnyalásban,

Mit csak a szív sejt s meg nem érti más,

E szó, ez eszme köt az Istenséghez,

E szívrázó ige: „Föltámadás!”

 

Ő, a ki által verve érczszögekkel,

Végpercziben bocsánatot rebeg

És haldokolva is csak azt tanítja:

Szeressük egymást, - legyünk emberek!

Ő mondta ki legelső’ a dicső szót,

A melytől egy mindenség visszazeng:

„A sír csupán új élet mély kapuja,

Valódi életünk az, odafent!”

 

Mint a virágról hímpor és vidám lomb,

Bíborszirom lehullik, elmarad

S csupán virágok lelke, édes illat

Repül magasra, - úgy a föld alatt

A porhüvely csak lelkünk múló szirma,

A melynek itt lenn kell maradnia,

Hogy szabadon repüljön a magasba,

A hol hazája örök glória!

 

- Husvét, te túlvilágnak ünnepnapja,

Taníts meg e szent szót megérteni,

Hogy fölismerjük azt, mi szívünk mélyén

Örökbecsű, múlhatlan, isteni!

Hangoztasd az igazság harsonáját,

Mely elnémít örökre, elmúlás –

Harsogjon át az örvendő világon

Szent diadalzenéd: föltámadás!

 

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.

Béry Gyula: Husvét ünnepén

Feltámadás! Ma az egész világon

E szó biztató hangja szerteszáll.

Soknak csak elérhetlen csalfa álom,

Megtört szívének zárt kapuinál.

Másnak sugár a kétely éjjelébe’

S a szenvedőnek hű vígasztalás…

Köszöntelek, szebb lét csodás reménye,

Te földöntúli vágy, feltámadás!

 

Mosolyg reám virágok tarkasága,

A megdermesztő hólepel helyén,

A szellő fürdik lengő illatárba,

S a ringó zöld lomb integet felém.

Minden megújult, szép tavaszra kelve,

Hol eddig tengett a bús hervadás…

Köszöntelek, szebb lét csodás reménye,

TE földöntúli vágy, feltámadás!

 

Zengő harangszó búgva rezg a légen,

Az ébredésnek örömünnepén…

A nagy csoportot elmélázva nézem,

A mint az Úrnak szent házába mén’.

Néma pillantás, ég felé emelve

S az ajkakról ellebbenő fohász

Téged köszönt, szebb lét csodás reménye,

Te földöntúli vágy; feltámadás!

 

Óh, milyen sok van, a ki nagy sokáig

Küzdött egy czélért, hogy elérje azt,

Egy eszméért, mely fényesen sugárzik

A melytől semmi vissza nem riaszt.

És végre győzött… hosszú küzdelmére

Eljött a vígasz, a zöld pálmaág,

S téged köszönt most, szebb lét nagy reménye,

Feltámadás, te földöntúli vágy!

 

S ha nincs remény más, ott az örök élet,

A halhatatlan lélek élete…

A túlvilágon lelkünk újra éled,

S végzi, mit itt be nem fejezhete.

Nemes küzdés nem veszhet semmiségbe

Az örök-élet majd jutalmat ád:

Kell, hogy igaz légy, szebb lét nagy reménye,

Feltámadás, te földöntúli vágy!

 

De mindig itt e földön is épp’ akkor

Hatotta át a fény az éjszakát,

Midőn megújulást szomjazva, a kor

Megúnta létét, bűnös önmagát.

Midőn milljóknak ajkáról elszállott

Szebb lét után epedve a fohász:

Átlengte mindig az egész világot

Új élet fénye: a feltámadás!

 

Ah, lesz-e kor, melyben minden nagy eszme,

Mely most csak ábránd, mely csak sejtelem,

Az emberiséget, - győzelmet ülve, -

Boldoggá, naggyá tenni megjelen?

Hol Megváltónknak minden szent eszménye

Betel e földön: lesz oly újulás?

Óh, kell, hogy eljőjj, mindnyájunk reménye,

Te általános nagy feltámadás!

 

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.