Miért sarjad fel ébredő mezőkön
Illatlehelve fű, fa, virág?
Miért tör égre a remény színével
S virágai havával minden ág?
Miért, hogy innét, e nagy föld öléről
Az ég felé tör minden, a mi él, -
Miért, hogy minden e borús világon
Egy földfölötti szent vágyról beszél?
Az énekes pacsirta hymnusával
A kék egekbe indul könnyedén –
A sas, hatalmas szirtek gránittornyán
A föllegekben szárnyal, - nap hevén,
A tenger csöppje fölleg vágy lehetni
S a kék azurban villámot fogan,
S az áldozatfüst illatos gomollyal
A menny felé törekszik lassúdan!
A földön szépnek, jónak nincs hazája
S ha gyökeret ver is, meg nem marad.
Mint a növény, kinő e szűk határból
S a túlvilágban nyit virágokat!
Fönségesebb jelentés rejlik abban,
Mint korlátolt szemünk felismeri,
Hogy magasabbra vágyik domb, madárfal,
Fölleg, ima – és minden emberi!
Egy szót susog az égre szálló harmat
Az istenek felé vivő remény,
A szép szivárvány, mely mosoly gyanánt rezg
Az égnek fellegárnyas kék szemén!
Egy eszme rejlik minden szárnyalásban,
Mit csak a szív sejt s meg nem érti más,
E szó, ez eszme köt az Istenséghez,
E szívrázó ige: „Föltámadás!”
Ő, a ki által verve érczszögekkel,
Végpercziben bocsánatot rebeg
És haldokolva is csak azt tanítja:
Szeressük egymást, - legyünk emberek!
Ő mondta ki legelső’ a dicső szót,
A melytől egy mindenség visszazeng:
„A sír csupán új élet mély kapuja,
Valódi életünk az, odafent!”
Mint a virágról hímpor és vidám lomb,
Bíborszirom lehullik, elmarad
S csupán virágok lelke, édes illat
Repül magasra, - úgy a föld alatt
A porhüvely csak lelkünk múló szirma,
A melynek itt lenn kell maradnia,
Hogy szabadon repüljön a magasba,
A hol hazája örök glória!
- Husvét, te túlvilágnak ünnepnapja,
Taníts meg e szent szót megérteni,
Hogy fölismerjük azt, mi szívünk mélyén
Örökbecsű, múlhatlan, isteni!
Hangoztasd az igazság harsonáját,
Mely elnémít örökre, elmúlás –
Harsogjon át az örvendő világon
Szent diadalzenéd: föltámadás!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése