- Kannegiesser –
Óh boldog, áldott Bethlehem
S imádott földje Judeának:
Hiába vágyom és utánad,
Szent földed még sem ismerem!
Hogy ráborulnék szent rögödre
S ott is maradnék mindörökre…
Óh hogy már vissza sohse jő
Az elmult áldott szép idő!
Nem szűlt a föld szebb gyermeket,
S jászolba’ fekszel istenarczczal…
Tanít az ajkad és vígasztal,
Áld és lesújt tekinteted,
Miért is hogy nem akkor éltem
Buzgó tanítványid körében,
Mint János csüggve ajkadon?!
Hiába esdő sóhajom!...
De megmaradt a szent Ige,
Örökszép, tiszta oktatás van
Megírva bent a Szentírásban,
Véssük szívünk redőibe!
Megcsendül az, mint est harangja,
És egyre édesebb a hangja; -
Mosolygó arcza ránk tekint
És látjuk, halljuk őt megint.
Szép álom néha mennybe visz;
Egyszerre színről színre látják
Szemeink az egek királyát
S ő észrevesz bennünket is.
Ránk néz s előfog egy kevésre
Új, boldog élet reszketése…
Óh hogy megint felébredünk
S csupán a vágy marad velünk!
Eljő az is, csak bízva várd!
Meglátjuk égi csarnokában
Jézust s felismerjük szavában
Nem álomképünk, - őt magát.
Ah ott azonnal rátalálunk,
Hogy soha tőle meg ne váljunk –
Úgy boldogít e szép remény,
Az üdvösséget érzem én!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése