„Lesz még egyszer ünnep a világon!”
Zengsz óh költő s visszhangzik szavad.
Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
S nép, erényben boldog és szabad.
Most nem az, nem! Élvén is halottan,
Bűn-fertőben teng-leng itt a nép,
Az Istentől sújtva elhagyottan,
Mert elhagyta áldó Istenét.
Pattanjon fel sírok lomha zára,
Ti próféták, ne aludjatok!
Míg hajnal jő a vak éjszakára,
Hadd harsogjon bátor ajkatok.
Száraz csontok szerteszét hevernek,
Álljatok meg e csontok felett,
Ha ti szóltok, mind életre kelnek,
S lelket lelnek ők halál helyett.
Telve hittel s lélektől megkenve,
Keljetek föl, szent apostolok!
Ha megoldik buzgalom tűz nyelve,
Millió szív újra égni fog;
Égni forrón és lángolni hűen,
Uram, a te szent oltáridért,
És nem csügged el kicsinyhitűen,
Ha kemény harcz próbál és kísért.
Jöjj Magad, jöjj! S alkoss új világot,
Óh, te tövis-koronás Király!
Áldott a szív, sírjaiglan áldott,
Hol jó lelked hű szállást talál.
Te mosod meg tiszta hófehérre
Bűn szennyétől a szegény szivet,
Tévelygőnek Te mutatsz az égre,
S meggyógyítod, ki Hozzád siet.
Jöjj, óh Jézus! Porba hullva kérünk!
Jöjj s gyógyíts, mert a világ beteg;
Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk,
Elfogy a hit és a szeretet.
Elfogy minden: áldás, üdv és béke,
Síron innen és túl a síron.
Óh ihless meg, szent idők emléke,
S ülj pünkösdöt, óh magyar Sion!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése