Legyen e nagy örömünnep,
Lelkesedés napja,
Emelje hát keblünket az
Igaz diadalma.
A sötétség ím, eloszlott,
Fény dereng helyette,
S megtisztulva tör magasba
Az Ige, az Eszme!...
**
Zivatar volt, rémes éjfél,
Válaszúton álltunk;
Nem tudtuk, hogy vajjon melyik
Útra együk lábunk.
Itten, pokoli sötétség,
Ott, a kétely árnya…
Árva lelkünk merre szálljon,
Üdvét hol találja?...
S jött egy férfi, igénytelen,
De elszánt, de bátor;
Szeme belátott az éjbe,
Áttört a homályon.
S oda állott vezetőnek
Vész-halállal szembe,
Megmutatni merre vagyon
Az Ige, az Eszme!...
Vakok voltunk, hályogot vont
Szemünkre a tévhit
Nem láttuk, hogy körülünk csak
Káprázat, mi fénylik:
Az igazság, porba hullott,
A „legszentebb” – sárba,
A szeretet örve alatt
Kaján önzés járta…
S jött egy férfi, s visszaadta
Világát szemünknek.
Káprázattól a valóhoz
Vezetett bennünket;
Az igazságot, szeretetet
Igazán hirdetve,
Megmutatta, merre vagyon
Az Ige, az Eszme!...
Holtak voltunk. – lelketlenek,
Végzetnek bábjai.
Nem volt lelkünk, mely magasbra
Mert volna szárnyalni…
Holtak voltunk, holtak: lelkünk
Meg vala dermedve,
S hiányzott, mi felélessze:
A hitnek ereje!...
S jött egy férfi, s vele jött a
Feltámadás napja,
Feltámasztott holtainkból,
Hitünk visszaadta.
Lelkünket felszabadítá
Mély álmát elverve,
Hogy szabadon keresse: hol
Az Ige, az Eszme!...
**
Örömünnep legyen e nap,
Lelkesedés napja,
Emelje hát keblünket az
Igaz diadalma.
A sötétség ím, eloszlott,
Fény dereng helyette,
S megtisztulva tör magasba
Az Ige, az Eszme!...
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése