Nyájas, szelíd ádventi esték,
Nagy nap hajnal-sugári ti,
Üdvözletét, ez elfogódó
Dallal, szívem hogy öntse ki?...
Gyermekkorom meghitt baráti,
Ti, szent tavaszt csicsergő fecskék,
Óh csakhogy itt, itt vagytok újra,
Ti kedves esték, nyájas esték!
Mintha e fátylas félhomállyal
Csodás varázslat szállna rám;
Kizárok minden földi gondot
Szívem s szobámnak ajtaján.
A sok mosolygó gyermek-emlék
Mind újra éled, mind körülvesz,
S bennem a sokszor ostromlott hit
Újra a hívő gyermeké lesz!
Ott járok újra, andalogva,
Kis Bethlehem, határodon…
Szivemben a táj tiszta csendjét
S magas sejtelmét hordozom!
És nemcsak az szent, a mit érez
Lelkem e magasztos keretbe’…
A kéz is – legyen áldott -, a ki
Ide először elvezette!
Óh, légyen áldott, légye áldott
Orczáikon minden vonás;
Legyen betöltve szíveikben
- Előre – a fohászkodás!
Kis házikónk a faluszélen,
Szeretettel borult föléjek.
Tegye mennybolttá zsuptetődet
A csurgó méz, az édes ének!
Le szállt az alkony; - végre mára
A munkazaj fáradt, elül;
De kis szobácskánk félhomálya
A szeretettől földerül!
Együtt a ház apraja, nagyja,
Buzgó zsolozsma minden ajkon…
Óh hogy e boldog perczeket, majd
Én vissza még hányszor sóhajtom?!
Haj, most a kis ház csöndesebb már.
Magában a jó két öreg;
De ők tudom, hogy most se hátra,
Csak előre tekintenek.
Várják vidáman a karácsonyt,
Erről, s mirólunk foly beszédök,
Otthon leszünk-e mindahányan?
Lesz-e boldog ünneplésök?!...
Óh, hogyne lennénk, hogy ne volnánk,
Együtt vagyunk most is, tudom;
Talán épp az iménti ének
Buzog most az ő ajkukon!...
- Csakhogy ti itt, itt vagytok újra.
Ti szent tavaszt csicsergő fecskék;
Gyermekkorom meghitt baráti:
Nyájas, szelíd ádventi esték!!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése