Az utolsó főpap

- Frankl után –

 

A büszke Szion elesett,

Az Isten vára omladék;

A délczeg oszlop – és tornáczsor,

Hol tömjénfüst gomolyga másszor,

Most puszta rom, feldúlaték.

 

Az oltár papja mind leölve;

Holt csecsemők hűs éjfelen;

Mély csend remeg körül, kivéve

Ha a merész bolt egy-egy íve

Leroppan, zúgva, hirtelen.

 

Egy pap maradt a gyilkolásból,

Hozzá a fegyver nem hatott.

Midőn későre vált az éjjel,

Vőn, ékesen arany szegéllyel,

Papi fehér ruházatot.

 

Az urim s thummim tiszta fénye

Ragyog keblén, mint szent tűzé;

Ezüst hajtincse a komoly

Sötétredős arczon lefoly

Szakállának hava közé.

 

Így járdal utczák vadonán,

Csak visszhang a kísérete;

A váz-rom elsápad körül,

Ha űzött fellegek közül

A hold reá bús fényt vete.

 

Némán az ősz felhág a templom

Hideg márvány koczkáira,

S meghatva sorsától, mely üldi,

Könyes szemekkel e szót küldi

Az ég sötét foszlányira:

 

„Te elhagyád ten-népedet,

Szent templomod feldúlva, ím!

Mely boltjain dereng vala,

A tiszta sugár elhala;

Homályba dúlt a Cherubim.

 

„Haragod az oltárt megtöré,

Véráldozat minden papod;

Nem méltatál továbbra bennünk’

Hogy templomodra mi ügyeljünk;

Az oltár rom, néped halott.

 

„Vedd vissza hát a templom kulcsát,

Reszketve nyujtom föl neked!”

S míg térdre hull ködlepte szemmel,

Hall messziről, vad zöngelemmel,

Tompa diadal-éneket.

 

A mint imádva, kar-emelten,

A templom őre térdepel:

Egy légi kéz könnyű sugára

Ereszkedik le, és az árva

Kulcsot magához vonja fel.

 

Kik távol azt ragyogni látták,

Lesujtó villámnak hivék.

Hajnal pirult kelet vidékin:

S a templom márvány omladékin

A főpap holtan feküvék.

 

ARANY JÁNOS

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.