Jobbjukban ásó,
Baljukban fegyver!
A hívő nép itt
Templomot épít.
Isteni kedvvel.
Földúlta házuk
Pogány bosszúja.
Nappal és éjjel,
Küzdve veszéllyel
Építik újra.
Most is leselgnek
Munkájuk nézve
Pogány portyázók,
„Félre az ásót!
Fegyvert a kézbe!”
Menekszik már a
Pogány, a megvert.
„Őrök, vigyázók,
Elő az ásót!
Félre a fegyvert!”
Puszta vadonban
Éhség a bérük,
Erejük törve,
Mindenik kőre
Patakzik vérük.
Holtak helyébe
Támad már új had,
Építi egyre
A szentelt hegyre
Házát az Úrnak.
Ez lesz ám templom,
Mit így emelnek,
Irígy rossz nép közt,
Száz ellenség közt,
Harczi zaj mellett!
Ez lesz ám templom,
Öröklét vára,
Mert daczban lett meg,
Bősz elemeknek
Dühe daczára!
Ez lesz ám templom.
Ájtattól ékes,
Mert minden perczet
Orozva szerzett
A nép – művéhez.
Nem lesz oly czifra,
Mint volt a régi,
Nem a bőségnek,
Daczos inségnek
Szent hite védi.
Amennyi vércsepp
Hull a szent térre:
Annyi gonosznak,
Filiszteusnak
Foly itt majd vére.
S ahány sóhaj itt,
Tört szivből szálla:
Annyi viharban
Áll fennen majdan
A hívők vára!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése