Sántha Károly: Ádvent

- Gerok –

 

„Íme az ajtó előtt állok és

zörgetek.” János Jel. III. 20.

 

Én zörgetek szent ádvent idején

Az ajtón gyermekem!

Boldog, ki hallja szóm, siet elém,

S szívet nyitánd nekem!

Ő vele együtt vacsorálok,

Az igével melléje állok.

Előtte feltárulnak az egek –

Én zörgetek.

 

Én zörgetek, künn fagyos a világ,

Már beköszönt a tél;

Sötét fenyőerdőn rezg jégvirág,

A föld hótul fehér.

Oly sok szív is vált jéghidegre,

S én zárt kapuknál várok egyre.

Hol egy szív csak, mely értem ég, eped?

Én zörgetek.

 

Én zörgetek, nézz meg csak engemet;

Lásd ezt a hű szívet,

E töviskoszorút, e sebhelyet –

S tied leszek, tied!

E forró vágy miattad éget,

Régóta úgy kereslek téged!

Ki a keresztfán érted szenvedett:

Én zörgetek.

 

Én zörgetek, e meghitt est mi szép,

Mély csend köröskörül

A föld alszik, de leragyog az ég,

S az estcsillag felül:

Ily méla szent alkonyi csendben

Már nem egy szív talált meg engem;

Tégy úgy mint Nikodémus lelke tett:

Én zörgetek.

 

Én zörgetek, áldás van itt s vígasz,

Kútfőmből üdv buzog;

Zakeus s Mária jobb része az,

Mit néked is hozok.

Mit egykor a félelmes éjben

A tanítványoknak igértem:

Békesség néked! így köszöntelek

Én zörgetek.

Én zörgetek, kedves Vendégedet,

Szív, elfogadod-e?

Nyílik-e ott virágként szeretet?

Hit lángja lobog-e?

Tudod mi üdv, ha Őt föllelted?

Tiszta-e, kész-e a te lelked?

Sietsz-e hozzá mint a jegyesek?

Én zörgetek.

 

Én zörgetek, dobog e kebeled

Szavamra, édesen?

Vagy mint távoli mennydörgés neked

Szelíd jövetelem?

Figyelj lelked titkos szavára,

S benne az Isten szózatára:

Ébredj, szól a kakas, virrad a regg,

Én zörgetek.

 

Én zörgetek, ne mondd: csak szél zörög

A száraz ágakon; -

Megváltód az, Istened az örök.

Óh, hallgasd szózatom;

Most még jövök lágy suttogással,

Egykor talán viharzúgással;

Hidd, szavaim nem gyermekképzetek…

Én zörgetek.

 

Én zörgetek, mint vendéged ma még,

Ajtódon, gyermekem,

Egykor, porsátorod omolva szét,

TE zörgetsz majd nekem;

Ki itt hallgat az Úr szavára,

A menny ki lészen neki tárva;

Annak, ki megvet, zárvák az egek –

Én zörgetek.

 

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.