Mely vak-szeszélyesen rosszat, jót osztogat:
Az örök végzetet te ne vádolhatod!
Nem volt hozzád fukar, adott sokat, sokat…
Bátor nemes szivet, daliás alakot;
S mely sátorként fedi a vállat s büszke főt:
Hajadban hordod a szépséget és erőt.
Rajtad mentek gyakran felbőszült ellenid,
Kőfal közé csaltak, s rád csukták a rekeszt,
De te földhöz veréd azoknak ezreit,
Kapustól, pántostól magaddal vitted ezt.
Erő s csel ellened mily sok gonoszt mivelt,
S letiprád az erőt, - átléptél annyi cselt.
De, a ki karjaid nyers gúzsát, kötelét
Mulatva tépted szét ellenségid között,
Te, ki puszta kézzel elnyomtad, megöléd
Az erős oroszlánt, a mely útadba jött:
Vigyázz: veszélyben vagy, - nincs rettentőbb veszély
A csábító asszony lágy ölelésinél.
Eléd bűvös karját terjeszti Delila,
Mosolyog, hiteget, lágyan keblére von,
Szived felé repül szó és mosoly nyila…
De halált rejt a csók ajkáról ajkadon;
Hajadban jár keze! hah vond el a fejed’…!
Ujjai közt éles, gyors ollót rejteget.
Óh erőt ne végyen rajtad a gyengeség!
Mutasd meg, hogy ki vagy – itt a nagy pillanat!
Hajfonadékidba erő s kincs rejteték,
Nyitva legyen szemed és zárva ajakad!
Nehogy megbélyegző s gyászos inségre juss,
S malmába fogjon a ravasz Filiszteus.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése