Az esztendő fogy s megújul,
Mint a hold az égen;
Ezután is lesz, a mi volt,
Bölcs megírta régen.
Hány virágod hullt ölembe,
Oh boldogság fája!
Ezután is adsz egy szálat,
Hogy lelkem ne fájna.
A búgondban nem szakadt meg,
Csak tisztult a szívem;
Ezután is atyai kéz
Takargat be híven.
Nemcsak álnok lelkű embert,
Igazat is láttam;
Ezután is lelek gyöngyre
E csalárd világban.
Álmodott jó a gonoszok
Halomra szórt kincse;
Ezután is lesz, ki utam
Való fénnyel hintse.
Paizsom volt a tusában
Lelkem öntudatja;
Ezután is koszorúmat
Egyedül ez adja.
A hit volt az éjszakában
Csillagom, vezérem;
Ezután is hűn kisér ez,
Míg a czélt elérem.
Bátran szállok a habok közt,
Látom a révpartot;
Ezután is megtart engem,
Ki eddig megtartott!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése