Sántha Károly: Az esztendő fogy s megújul

Az esztendő fogy s megújul,

Mint a hold az égen;

Ezután is lesz, a mi volt,

Bölcs megírta régen.

 

Hány virágod hullt ölembe,

Oh boldogság fája!

Ezután is adsz egy szálat,

Hogy lelkem ne fájna.

 

A búgondban nem szakadt meg,

Csak tisztult a szívem;

Ezután is atyai kéz

Takargat be híven.

 

Nemcsak álnok lelkű embert,

Igazat is láttam;

Ezután is lelek gyöngyre

E csalárd világban.

 

Álmodott jó a gonoszok

Halomra szórt kincse;

Ezután is lesz, ki utam

Való fénnyel hintse.

 

Paizsom volt a tusában

Lelkem öntudatja;

Ezután is koszorúmat

Egyedül ez adja.

 

A hit volt az éjszakában

Csillagom, vezérem;

Ezután is hűn kisér ez,

Míg a czélt elérem.

 

Bátran szállok a habok közt,

Látom a révpartot;

Ezután is megtart engem,

Ki eddig megtartott!

 

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.