Merengve búsan állok ablakomnál
Oly szomorú az elpusztult vidék! –
Nincsen madár a kopasz ágakon már,
A víg dal árját magukkal vivék.
Úgy érzem, mintha idegenné lenne
Derült világom csendes otthona…
Óh nem tudom, hogy mért jutott eszembe
A büszke Júda régi temploma?
Nagy volt királya, kit az Úr megáldott,
Hogy fölemelte fényes templomát.
Míg a frigyláda rejtekében állott,
Neve zengett a nagy világon át.
Óh de leomlott Sion nagy hatalma,
Hogy a kevély nép megszegé frigyét!...
Száll, száll epedve Bábelben siralma,
Zúgó szelek, hogy haza elvigyék.
Nehéz a bánat, hosszú volt a rabság,
Az ifjú vén lett s a vén sírba szállt.
A szent Siont míg végre visszakapták,
S otthon köszönték a hajnalsugárt.
Sion hegyén a templom is fölépül,
De haj, üres a szentek-szente már!
„Üres dióhéj a frigyláda nélkül”…
A keserű gúny firól-fira száll.
Fülembe cseng a régi mult ködébül
Megismételted a példát, hazám!
Krisztusnak szentegyháza, hogy fölépül
A hitjavítás tiszta hajnalán.
Frigyünk erős volt, napja jött csodáknak,
Hivők vérétől ázott lett a föld…
Mi is sirattuk romját templomának,
Bábel hatalma, hogy reája tört.
Elmult a vész, ím visszatért a béke,
Sion hegyén a templom újra áll;
Harangszó hí a szentség belsejébe,
De a frigyláda nincsen benne már,
Üres dióhéj a mi szentegyházunk,
Nem tölti azt be Krisztus szelleme;
Mi adta egykor gazdag aratásunk’:
Nem árad a hit termő melege.
Van még protestáns egyház a hazában,
De protestánsok többé nincsenek;
Nincs áhítat már ott benn a családban,
Szülők az égre már nem intenek.
Sivár kebellel, kalmár küzdelemben
Krisztushoz útjuk többé nem vezet…
A régi példát tán hiába zengem?...
A te frigyládád, népem, elveszett!...
Jertek – keressük! – Lesz, ki megtalálja;
Csak elveszett, de meg nem semmisült;
Izráel is, lám, úgy akadt reája:
Rég elfeledték s ím’ előkerült.
Jertek, keressük, vissza kell szerezni,
Ha érte bár bujdosni kellene!
Jertek az áldott frigyládát keresni,
Hogy visszatérjen az Úr szelleme.
Igaz valónknak itt van foglalatja,
Üdvhöz csupán ez egy zálog vezet.
Ez nem protestáns formák kapcsolatja,
Nem alkotmány, nem külső szervezet;
Mert a frigyláda titka a hitélet,
Az egyházban a lélek, tartalom;
az a szövetség, a mi benned éled,
Az Úr szerelme, a hitbuzgalom.
Megyek ki… messze… Jertek!... szertejárjunk…
Útunknak Jézus hű vezére lesz,
A hol egy buzgó hű lelket találunk,
Hozzánk szegődik és velünk keres.
Lelkünk hevét ha többen igy kitárjuk,
Az egyesekből lesz majd nagy család.
S a frigyládát ha végre megtaláltuk,
Épitsük újra az Úr templomát!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése