Egykor – emlékszem – gyermek voltam még én,
Anyám szelíden az ölébe vett,
Úgy elmerengek most is az emlékén –
És elmesélte szép történeted:
- Előttem állt a bethlehemi jászol,
Tündöklő csillag napkeleten távol,
Angyalok zengtek titkos csendes éjen…
- Kértem anyámat – olyan szép! – meséljen!
És ő mesélt: „Nézd édes kis cselédem:
Áldott Jézus a jászolba’ pihen.
Most feltárul – nézd – előtte az éden:
Ott szunnyad anyja puha öliben”…
Ez éden üdvét én is érzém akkor
Anyám ölében – téli alkonyatkor –
Ekkor lettél te, világ Megváltója,
Kicsiny szívemnek örökös lakója!
Elszenderültem… A mesének vége!
Álmodtam hozzá; mit? – már nem tudom!
De olyan szép volt: tán fönnjártam az égbe’
Te veled, nálad: édes Jézusom!
Mert ébredéskor úgy szerettem volna,
Ha fölvezetne hosszú, nagy lajtorja
Föl a magasba, Jézusom te hozzád,
Hogy megláthassam nyájas, szelid orczád…
Sohase tudtunk, soha tovább menni,
Itt mindig, mindig elszunnyadtam én…
Nem is kellett más a gyermeknek, semmi:
Mint elpihenni anyja kebelén!
Ez volt akkor még minden üdvösségem,
Ezt is te adtad, áldott Jézus, nékem!
Ez volt akkor még minden boldogságom,
Ezért is a te szent nevedet áldom!
Később, mikor már több után is vágytam:
A sors, az élet messze elvetett…
- Egyedül állok ím a nagy világban
S csak előveszem szent történeted,
A hol elhagytuk, csak folytatom ottan,
- S ez a félénk szív fölhevül, megdobban!
S kibontja szárnyát ez a csüggedt lélek,
És újra hiszek és újra remélek!
Ha fellegek komorulnak fölöttem,
Ha tengerár, vad örvény fenyeget,
Ha porba hullok, hitben megtörötten:
Csak felébresztlek Jézus, tégedet!
- Felleg oszlik, ha te csak egyet intesz,
Tenger csöndes lesz, ha te rátekintesz
S – szegény beteg – ha kegyelmed esengem:
Érintéseddel meggyógyítasz engem!
Érzem: te vagy az út, igazság, élet,
Te az egész, parányi részed én,
- Mert a szellemem, lelkem rokon véled –
S ez érzet szent örömet önt belém!...
- Óh! míg lábam e földi pályát futja,
Bármerre tér el éltem vándorútja,
Tövist szórnak rá, vagy rózsával hintik:
Te légy velem csak s – boldog leszek mindig!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése