Szegény zsidóasszony – a nap alig támad,
Varrogat, varrogat egyetlen fiának;
Hosszú kabát, feslett – szorgalmasan foldja,
Nem ad újra bőven kicsi füszerboltja.
Ingujjban az ifjú neki könyökölvén,
Mormol egy nagy könyvből, az a régi törvény;
Szegletes betűje csupa ákom-bákom…
Lelke elméláz a rég elmult világon.
Megnyílik látása búvár szellemének,
Feltűnnek előtte a szakállas vének…
Füst, láng csap az égre, meggyúlladt az oltár…
Méla búgó hang kel… megzendül a zsoltár.
Ott elől a büszke, az a méltóságos,
Hirdeti hatalmát a ragyogó város…
Te vagy úr e földön, te vagy, uram Dávid,
Libánon ormától Edom pusztájáig!...
„Hallod-e? menj, fiam – a boltajtó csendül…
A dolog untalan kiesik kezembűl.
Ne nézz oly sötéten, tedd meg a kedvemért! –
Vigyázz, a tört czukrot sóval el ne cseréld.”
’Ámolyogva megy be a fiú a boltba,
Ki s bejár untalan, keserves a dolga.
Kész a kabát végre, megy ki az utczára
Szekeret fogadni anyjának vásárra.
Vasárnap templomra gyűlnek az emberek,
Beleköt útjában a sok dévaj gyerek:
„Hol a batyú, zsidó!? – messziről sivítnak –
Gyere ide, adok fűzfavesszőt sipnak!”
Oda néz a fiú büszkén, megvetően,
Egy szava sincs reá csendes elmenőben;
Szeme, hogy elfordul, lelke messze szállott:
„Nagy vagy oh Izráel, nagy a te királyod!”
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése