Édes Üdvözítőm, - Oh mily megrendítőn
Hat kínod reám.
Elborul az ég is, - És ajkadról mégis
Áldás kél csupán.
Áldod ellenségidet,
Kik keresztre feszítettek,
Könyörögsz érettek.
A mi vétkeinkért – Álnok tetteinkért,
Szenvedsz kínhalált,
Világ gonoszsága – Vert a keresztfára,
Ki mennyből leszállt
Szived mégis megbocsát,
Sőt halálod üdvösségünk,
Megváltás mi nékünk.
Mit adjak, áldozzalak, - Zálogul mit hozzak
Szent irgalmadért?
Életem adhatnám, - Patakként onthatnám
Szívemből a vért,
Mindent, a min függ szívem
Lábaidhoz lerakhatnék:
Adósod maradnék.
Minden indulatját – Szívemnek fogadd hát
S teljes lelkemet,
Csak te benned éljek – Higyjek és reméljek
Örök életet.
Oh, megváltó Jézusom!
Akkor ha eljő halálom,
Üdvöm feltalálom!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése