Ne kergesd, Heródes,
Azt a kis gyermeket,
Mert benne: Istenre
Vonod ki fegyvered!
S minden csapás, melyet
Reá mérsz gonoszul,
Saját boldogtalan
Fejedre visszahull.
Íme betelt, mit a
Próféta monda rég:
Rámában is hangos
Kiáltás hallaték.
Búban van annyi szív,
Annyi szem kesereg:
Fiaikat kérvén
A szegény Rákhelek.
Bethlehem s környéke
Gyászban van általad
S hiába öldökölt
A poroszló-csapat,
Czélból tesz a vétkes
Gonoszt, de czélt nem ér:
Mentve a született…
- Mért omla annyi vér!!
De kiket vad dühöd
Kínos halálra vitt:
Azoknak látod még
Halvány alakjait.
Benéznek ágyadba
A mennyezet felett,
Hosszúvá, szörnyűvé
Teendik éjeled!
Van büszke palotád, -
Kevés ki oda jut;
Eláll a fegyveres
Őrség falat, kaput.
Az ajtó benn erős,
Nehéz závára van, -
És lángol annyi mécs,
- De minden hasztalan!
A mint az éj beáll,
Beáll a borzalom:
Rém jön fel a földből
Áthat légen, falon.
Eszmélsz, - gondolkodol
S előtted nyiltan áll,
Hogy magad vagy, kitől
Így megcsúfoltatál!
Ne üldözd, Heródes,
Az égi magzatot!
Újjá alkotni, e
Földet ki adatott.
Még nem nyúlt a bölcsőn
Túl a piczinyke kéz:
Széked már ingadoz,
Hatalmad már enyész!
A mely elmém, szíven
S világon űl tunyán;
Szétoszlik a gyötrő
Homály fuvallatán.
S ha majd sok ó falat
Leronta, széttöre:
Lesz az új épület
Örök szegletköve.
Hogy a tüzet megoltsd:
Szelet versz rája? Lásd,
Mikép okoz kezed
Még gyorsabb lángolást!
Sok tartományon át,
Ki őtet üldözöd:
Népet gyűjtesz neki
Sok távol nép között.
Heródes, vak vagy-e
Szablyád emelni fel?
Bizony megtörténik,
Minek történni kell!
Gyarló ember keze
S gonoszok álmai:
Hogy’ birnák útain
Az Istent gátlani?!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése